Akkor érdemes egy színházban elővenni a Carment, ha van egy Carmen a társulatban - nyilatkozta a szeptember végi bemutató rendezője, társzerzője: Sediánszky Nóra. A címszereplő Kosik Anitával régi tervünk volt ez, hiszen évek óta társulatépítő tréningeken operaelőadásokat nézünk, majd beszélgetünk azokról. Bizet operája óta nyilvánvaló, hogy Anita született Carmen.
Prosper Mérimée kérdései ma éppen olyan aktuálisak, mint megírásának idején, a XIX. században.
2017-ben is örökérvényű szerelmi történetről van szó, szenvedélyről, halálos végű szerelemről. Mindig aktuális kérdéseket feszeget, mint a birtoklási vágy, megismeri-e az ember a másik embert, a másikat szereti-e, látja- e a másikat, vagy csak saját magát, mi tart össze, mi taszít el egymástól két embert, hogyan tudunk élni a társadalomban? De felmerül az emberi szabadság és az emberi szabadság korlátainak kérdése is.

További képekért kattintson a fotóra! (Fotók: Kohut Árpád)

Éppúgy vonzzák és taszítják egymást az emberek, férfiak és nők mint annak idején, még ha nem is olyan evidensen éljük meg a szenvedélyeinket, miközben a szexualitásban sokkal nyíltabbak vagyunk. De ugyanezek az érzések feszítenek bennünket. Ez magyarázza a romantikus filmek és a Carmen történet sikerét is. Vágyik az ember arra - ha maga nem is éli át -, hogy legalább filmen vagy színpadon lásson egy ilyen halálos végű szenvedélyt.

Éreztem, hogy kell legyen egy gitár, egy ütős hangszer – fogalmaz a rendező. „Élő zene hallható tehát esténként, bizonyos Bizet motívumokkal, de ez egy újraalkotott verzió. Hallható majd autentikus flamenco, andalúz népzene, szefard zsidó zene, hiszen Andalúziának sokszoros a kultúrája. Erős a spanyol, az arab, a cigány, sőt a zsidó hatás, így akartam ezt a nyers, eleven, élő világot megidézni zenében és prózában is, ami ennek a nagyon végletes, szenvedélyes és igencsak szikár földnek a sajátja. Bekerült a Mérimée szövegbe néhány Lorca idézet, sőt egy-egy spanyol és cigány közmondás is.” Azt a költői közvetlen és erős nyelvet szerette volna idehozni Sediánszky Nóra, mely egyáltalán nem idegen a magyar kultúrától.

A címszereplő Kosik Anita sem félt soha az érzelmeitől.

Valóban hasonlítunk – mondja a színésznő. Bár én nem vagyok annyira önpusztító mint ő, de ha Carmen tanult volna pszichológiát mint én, akkor lehet, hogy jobban jön ki ebből az egészből. Én is féltem az emberektől, ezért elkezdem tanulmányozni őket, hogy ne legyenek olyan félelmetesek, és ne legyenek az én reakcióim olyan erősek. Egy picit lehiggadtam, de szerencsére a színpadon őrjönghetek. Ez így jó, és nem haltam bele.

A végzetes vonzerejű cigánylány és a józan fiatalember, Carmen és Don José szerelme egy igazán intim térben, a Művész Stúdió színpadán látható szeptember 29-től. Az előadás koreográfiáit Ladányi Andrea készítette.

Matyasovszki Edit