Noha sokak számára csak innen ismerős, dr. Ratkó Lujza nem kizárólag a nyíregyházi Jósa András Múzeum néprajzkutatója. – Tizenöt éves koromban a Kállai Kettős Néptáncegyüttesben táncoltam, amikor is megmérettettem magam egy néprajzi vetélkedőn. Ekkor döntöttem úgy, hogy néprajz szakra megyek az egyetemre, amit később harmincéves néptánctanári pálya követett – emlékezett vissza a Szieszta vendége, akinek fő kutatási területei közül az első a nyírségi tánc hagyományaival foglalkozik.
MUNKÁJA A HOBBIJA IS
– Minden tánc egyedi, de mégis az adott vidék, falu jellemző stílusjegyei megvannak. Szerencsére a néptánc és táncházmozgalom erős Magyarországon, így nincs gond az utánpótlással. Nagyon sok fiatal beleszeretett a néptáncba és a kutató generáció sincs veszélyben, hiszen a Szegedi Egyetemen működik, mégpedig igen sikeresen egy táncantropológiai szakirány – mesélte dr. Ratkó Lujza, majd abba is beavatta a nézőket, hogy a 2014-ben megjelent Szabolcs-Szatmár-Bereg megye népművészete című monográfiára a legbüszkébb, melyben azon kívül, hogy szerkesztője is volt, négy tanulmánya szerepel.
Farkas Fanni