Három évvel késõbb kikövezték és székeket készíttettek bele. 1882-ben Melhouse János tervei alapján, Király Sándor helyi építészvállalkozó kivitelezésében elkészült a templom tornya is, amelyre a gömböt szeptember 24-én tették fel. „Itt áll tehát pompásan, magasra emelkedve immár templomunk tornya, hirdetvén mindeneknek a szeretet, szabadság, béke és felvilágosodás nagy eszméit”. A gömbbe elhelyezett emlékiratba összefoglalták a templom építésének történetét. (Néhány évvel ezelõtt a toronygömböt leszedték és a benne lévõ szétmállott emlékiratot szépen restauráltatták.) Ugyanebben az évben elkészült az orgonakarzat és az orgona is.

A szentelési ünnepséget 1873. július 3-án tartották meg a zsúfolásig megtelt templomban. Révész Bálint püspök imája után Lukács Ödön lelkész foglalta össze a templomépítés tíz esztendejét: „Boltozatai alá jöttünk, hogy megemlékezzünk itt verejtékes fáradozásunkról, kétségeinkrõl, küzdelmeinkrõl, melyek között porszemet porszemhez hordva, követ kõre emelve, végre nagy munkánkat befejezéshez juttathattuk!” Kérte továbbá a gyülekezetet, hogy „ékesítse fel e templom bensõ szegletkövét lélekben a szeretet aranyával, hogy lehessen e hajlék valóban szentegyház, vagyis háza az egységnek a testvérszeretetben; a hit tiszta színezüstjével, hogy loboghasson e hajlék falai közt a világ világossága mind az idõknek végezetéig”. A beszédet követõen keresztelést és esketést is tartottak, majd kiosztották az úrvacsorát.

A reformáció 500. évfordulója alkalmából ma is kívánhatjuk a gyülekezetnek a szenteléskor elhangzottakat: „Adjon az Isten a helybeli ref. vallásfelekezetnek számos örömnapot és keblében igaz hitet, tiszta erkölcsiséget, testvéri szeretetet.”

Ilyés Gábor helytörténész