Tunézia után Olaszországban játszik a Szabolcsi Koncert Fúvószenekar ám közben lesz idejük arra is, hogy ismét elkápráztassák a közönséget a hagyományos Tavaszi Nagykoncertjükkel. Bakó Levente, a Liszt-díjas magyar trombitaművész, a Szabolcsi Koncert Fúvószenekar művészeti vezetője és karmestere szerint hatalmas elismerés, hogy évről-évre meghívást kapnak Afrikába, az itáliai-kapcsolatuk pedig legalább negyedszázados. A május 13-i nyíregyházi koncertjükről azt mondta, nem csupán csapatmunkára épül, a virtuóz egyéniségek is komoly szerepet kapnak.      

– Az egész év folyamán a legnagyobb rendezvényünk az újévi koncert, amit már 37. éve rendezünk meg. Ez egy nagy hangverseny gálaest, ezután mindig elkezdünk készülni a Tavaszi Nagykoncertünkre, ami – úgy is lehet fogalmazni, hogy – az újévi koncert kisöccse. 15. éve rendezzük meg, ugyanis a zenekar művészei, zenészei kifejtették óhajukat, hogy az újévi koncert után ők nemcsak nyáron szeretnének külföldre utazni, hanem mi lenne, ha adnánk egy nagyon szép koncertet Nyíregyházán is, ez így elkezdődött, és azóta is folytatódik.

– Április végén Afrikába utazott a zenekar az évente megrendezett Jázmin kulturális fesztiválra, amely jelentős szerepet tölt be a helyi és nemzetközi művészek bemutatásában és elismerésében. Mesélj erről az utazásról!

– Beékelődött a zenekar fellépései közé áprilisban egy tunéziai utazás a Jázmin fesztiválra Hammamet városába, ami azért is nagyon fontos, mert amikor először volt a zenekar ezen az eseményen, akkor megnyerte a nagydíjat. Több kategóriában lehetett versenyezni. Azóta már többször is visszatértünk, és mindig nagy örömmel fogadjuk a meghívást. Szoktam mondani, ha meghívják az embert és többször nem, akkor az nem jó, viszont ha többször is meghívnak, az mindig jó jel. A zenekar örömmel veszi, ha újra és újra lehetőséget kap egy ilyen fellépésre. Tunézia után idén Olaszországban is fellépünk, ami egy nagyon régi, legalább 25 éves történet hála Istennek. Fontos megemlíteni, hogy ez az utazás a mazsorett­cso­porttal együtt valósul meg, ahogy a tunéziai is, tehát ez egy közös turné a zenekarral.

– Milyen élményekkel tértetek haza Tunéziából?

– Tunézia, szokták mondani globális nyelvezettel, egy teljesen más világ, rengeteg érdekes fotót készítettünk. A népviseletük színben, ruházatban nagyon különleges, a hortobágyi rakott szoknya hozzá képest egy szolid dresszkód. Gyönyörű a táj, ott erőteljesebben süt a nap, bár most már itthon se lehet panaszkodni. Az itthoni kemény munka mellett fontosak az ilyen külföldi utak, amelyek lehetővé teszik az együttes számára, hogy kicsit kilépjen a mindennapi rutinból. Ezek az utazások egyfajta jutalmat jelentenek a tagságnak, ugyanakkor szakmailag is jelentősek, hiszen lehetőséget adnak arra, hogy más közegben is kiválóan szerepeljen a zenekar.

– A „Szólista parádé” címet kapta idei nagykoncertetek, mi rejlik a címadás mögött?

– A nyíregyházi művészeti szakgimnázium zenekari gyakorlatvezető tanára is vagyok. A növendékek a szakiskolában órarendszerűen jönnek a nagyzenekar próbáira, és mivel már az együttesbe is beépültek – 4 évente változnak, de vannak visszajárók is –, ezért nekik is lehetőséget adtunk, hogy szólóban játszanak, illetve csodálatos kollégáim, akik munka mellett vállalták, hogy felkészülnek szólista produkciókkal, így egy kerek egészben fogunk játszani.

A koncert május 13-án Nyíregyházán, a Kodály Zoltán Általános Iskola nagytermében lesz este 6 órától.

Most én fogok konferálni, nem Tarczy Gyula, aki ezt oly csodálatosan szokta megtenni, mert annyi kedves kis történetem van egy-egy taggal, hogy mielőtt elkezdenek játszani, szeretném ezeket a történeteket a közönséggel is megosztani.