Katona Béla ismertetéséből tudjuk, hogy osztályában ő volt a legfiatalabb, de ugyanakkor termetre a legmagasabb. Mint diák, nem tartozott a jó tanulók közé, de nem is bukott meg soha. Bár a tanulás nem esett nehezére, de már akkor jobban izgatták irodalmi tervei és az olvasás. Az érettségi előtt el is szökött otthonából Debrecenbe, ahol az Ellenőr szerkesztőségében jelentkezett munkára. Az apja Porubszky Pál tanárával utazott érte és nagy nehezen sikerült meggyőzniük, hogy legalább az érettségit tegye le. A vizsgák írásbeli részét május 20–25. között teljesítették. A gimnázium értesítőjéből kiderül, hogy az írásbeli tételeket Glauf Pál főesperes, egyházkerületi főjegyző állította össze. Magyar nyelvből Ilosvai és Arany János Toldijáról kellett esztétikai párhuzamot vonni. A szóbeli vizsgákig 31 tanuló jutott el. A június 10–12. között tartott megmérettetésen hat tanuló jelesen, 9 tanuló jól felelt meg a követelményeknek, míg érett lett 13 maturandus. Ez utóbbiak közé tartozott Krúdy is, aki magyarból jót, a többi tantárgyból elégséges osztályzatot kapott.

Érettségi után még volt egy kalandja Krúdynak: a sóstói diákmajálison egy szolgabíró hírlapírói szárnypróbálgatásait becsmérelte, ezért ő párbajra hívta, amelyre a huszárlaktanyában, egy későbbi időpontban sort is kerítettek. Az érett, ifjú Krúdy fiatalos lendülettel, sikerrel bevitt egy vágást, így győztes párbaj emlékével hagyhatta el szülővárosát.

1975. május 10-én, Krúdy érettségijének 80. évfordulója alkalmából, egy ballagási ünnepséggel egybekötött emléktábla-avató ünnepséget rendeztek, amely alkalomból Katona Béla leleplezte az intézmény falán az író tiszteletére elhelyezett emléktáblát (képünkön).

Szerző: Ilyés Gábor helytörténész