Hová menjünk ebédelni?
Az éhes gyomor hamarabb üti a delet, mint a székesegyház harangja a Kossuth téren. Az irodákban ilyen tájban mindig a Langerhans-szigetek felől jön a lázadás; hagyjuk a dagadt ruhát másra és együnk végre valamit! A kérdés persze az, hogy mit és hol, mert sokak szerint menzafronton a helyzet továbbra is változatlan. Vagy mégsem?

A reggel bedobott kávé-kifli kombó már a múlté. A pepszin az utolsó falatokkal is végzett, hozsannázik a perisztaltika. A belváros irodáiban pedig egyre nehezebb minden leütés. Rendőrök, fináncok, ügyvédek, bírák, ügyészek, újságírók orrcimpája remeg a másodperc mutatók járására ütemesen, mert mintha leheletvékony rántotthús illatot fújna a klíma vagy engedne be a nyitott ablak. Persze mindez csak a képzelet játéka. A gondolatok mögött ilyenkor ott ólálkodik egy kedélyesen csalogató mesterszakács. Isteni levesek, pirosra sült húsok és nevető köretek fotói kapaszkodnak fel a lehunyt szempillák belső oldalára. Amikor nem megy tovább, megindul a kirajzás, és elkezdődik az éhezők viadala az ár-érték arányos falatozásért.

 

Egyre nagyobb a kínálat

 

Az elmúlt egy évben ugrásszerűen megnőtt a déli menüt kínáló éttermek, bisztrók és kifőzdék száma a belvárosban. Úgy tűnik, most a meleg étel a legnagyobb biznisz Nyíregyházán. A Hősök terén olasz trattoria és hamburgeres nyílt, a Dózsa György utcán pedig szinte minden étterem, sőt kávézó is úgy döntött, beszáll a menü-bajnokságba. A Kossuth tér az elmúlt hónapokban valódi bisztró forradalmat élt meg. Először Lakatos Tibi döntött úgy, hogy bebizonyítja ő készíti, – többek között – a város legjobb bundás kenyerét, a napokban pedig Mikitovicsék is csábítanak a Városháza alatt nyílt bisztrójukba. A gasztromezsgye ráadásul itt nem is ér véget. A Bethlen Gábor és a Zrínyi Ilona utcában is érdemes szétnézni, azon túl pedig már ott a New Yorkba tévedt francia lány is, a Horváth család jóvoltából.

 

Kossuthtól távol

 

Mármint a Kossuth tértől távolabb is vannak kötelező helyek. Ezt mondják az ismerőseim. Van, aki a gazdát cserélt Széchenyire esküszik, mások a Bujtos utcán merítenek inkább Tiszta forrásból. Az újdonság varázsát pedig az „Ötödik íz" kínálja a Hunyadi utcán. Itt a napi menü mellett ugyanis döner- és burger különlegességek is szerepelnek az állandó étlapon.

 

Mennyi az annyi?

 

650 forinttól 1200-ig széles a szórás. Azt azonban biztosan állíthatjuk, hogy a legtöbb helyen a lélektani határt jelentő 1000 forint körüli áron már kapható az a bizonyos leves és második. Havi szinten 20 munkanappal számolva így 20 ezer forint/fő kiadással érdemes számolni egy belvárosi menü-barátnak.



Na de melyik a finom?

 

Most érkeztünk el az ízlések és pofonok kíméletlen világába. Vajon az a jó vendéglátóhely, amelynek kínálata mindenkinek ízlik, vagy az, ami valódi gourmandok számára készít mesterfalatokat? Egy biztos, a menüztetés kíméletlen világ, ahol a grammok és forintok sokat nyomnak a latba. Emellett az is jól tapintható, hogy a vendéglátóhelyek keveset költenek reklámra vagy éppen ételeik bemutatására. Jelenleg ott tartunk, hogy a Facebookra feltöltött menük és néhány rosszul sikerült amatőr fotó jellemzi az éttermeket. Bár az is igaz, hogy nincs mértékadó nyíregyházi „gasztroblog" a Vörös postakocsis Hasas Pasas írásai óta... Éppen ezért most az olvasókra hagynánk annak a megítélését, hogy hol érdemes ebédelni.

Kíváncsian várom élménybeszámolóikat erre az e-mail címre: z.pintye@gmail.com. Ígérem, hogy a beérkezett kritikákból írok egy beszámolót, hogyan is látják a fogyasztók Nyíregyháza déli harangszós gasztrovilágát!

Z. Pintye Zsolt

(Fotó: internet)