Toma András az oroszországi Tatárföldön, a kotyelnyicsi elmegyógyintézetben élt hosszú évtizedeken keresztül. Egy orvos vette észre, hogy az idős páciens időről időre magyar szavakat használ. Értesítették a segítőszolgálatokat, hogy van egy magyar betegük, de évek teltek el, míg tekervényes úton végül a Vöröskereszten keresztül jutott el az információ a férfiról az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézethez. Az intézet azóta elhunyt igazgatója, dr. Veér András úgy döntött, kiutazik az elmegyógyintézetbe és megvizsgálja az idős beteget. Magával vitte Vujity Tvrtkót is, aki akkor még nem sejtette, hogy élete talán legkülönösebb története bontakozik majd ki Tatárföldön.

– Amikor kiutaztunk és első alkalommal találkoztunk Toma Andrással, meg voltam győződve, hogy a bácsi nem magyar. Már le is mondtam arról, hogy ebből bármilyen filmet is tudunk forgatni. Azonban dr. Veér András türelmesebbnek bizonyult. Amikor Toma András elkezdte sorolni a Nyíregyháza környéki bokortanyákat, akkor döbbentem rá, hogy valóban egy magyar hadifogollyal van dolgunk – tette hozzá a riporter.

Tvrtko az elmegyógyintézetben forgatott riportfilmje hatalmas visszhangot váltott ki. A magyar Külügyminisztérium ennek hatására állított ki egy hazatérési útiokmányt, így lehetővé vált a férfi Magyarországra szállítása. A népszerű televíziós hozzáfűzte, hatalmas lavina is útjára indult, hiszen nagyon sok család jelentkezett be a televízióhoz és a hatóságokhoz azzal a hittel, hogy az ő eltűnt rokonuk került elő a messzi Tatárföldön. Több mint kétezer család jelentkezett. A sors furcsa fintora, hogy pont azok nem jelentkeztek, akikről végül is kiderült: rokonuk tért haza – mesélte a riporter.

További képekért kattintson a fotóra!

Az utolsó magyar hadifoglyot szállító repülőgép 2000. augusztus 11-én, pénteken este landolt a Ferihegyi Repülőtéren. András bácsit, aki több mint fél évszázadot élt távol a hazájától, 21 óra 32 perckor tolták egy tolókocsiban ismét magyar földre. Magyarországon megállapították a személyazonosságát és pszichológiai vizsgálatokon esett át. Emellett különféle DNS mintát is vettek tőle, amelyek alapján, rövid időn belül bebizonyosodott, hogy az újfehértói születésű, ám 1945-ös eltűnésekor Sulyánbokorban élő Toma András az utolsó magyar hadifogoly. Az idős férfit alig egy hónappal hazatérése után, szeptember 17-én adták át a családjának.

– András bácsi életének utolsó három és fél évét szülőföldjének közelében, Nyíregyházán töltötte, ahol húga, Anna és annak férje gondoskodtak róla – mondta Tvrtko, aki elárulta azt is: bár a világ számos országában megfordult, és számtalan riportfilmet készített, az utolsó magyar hadifogoly története kiemelt helyet foglal el életében. – Ez nem egy sztori, ez életem egyik legfontosabb része. Készíthetek még több száz riportot, írhatok akármennyi könyvet, nem hiszem, hogy ez a csoda még egyszer megtörténik velem – fűzte hozzá.

A riporter egyébként egészen a haláláig figyelemmel kísérte Toma András életét. 2004-ben ő volt az – dr. Veér Andrással együtt –, aki az idős férfit a temetésén elbúcsúztatta. Az utolsó magyar hadifoglyot Nyíregyházán, katonai tiszteletadás mellett helyezték örök nyugalomra.

Z. Pintye Zsolt

(Fotó: Szarka Lajos)