26 év, ezernyi rendezvény mikrofonnal, színpadon, tévében-rádióban, most már nemcsak a közönség, de szakemberek által, papíron is elismerve. Idén Nyíregyházára érkezett a „Szavak Embere” díj, amit a Magyarországi Szóvivők Országos Egyesülete tagjai döntése alapján Tarczy Gyula, a Nyíregyházi Televízió, a Nyíregyházi Napló és a nyiregyhaza.hu főszerkesztője vehetett át múlt héten pénteken Budapesten, a XIV. Szóvivők Bálján.

Kora reggel a Sóstói-erdőben rója a kilométereket, napközben a szerkesztőségben, hétvégente pedig különböző színpadokon dolgozik. Tarczy Gyulát amellett, hogy gyakran látják a városlakók feltűnni a Nyíregyházi Televízió képernyőjén, vagy éppen olvassák a nevét a Naplóban és a nyiregyhaza.hu oldalon, ahogy ő mondja, életét végigkísérő hivatása és küldetése a műsorvezetés, amiből van már mögötte ezernyi. Most, a rengeteg pozitív közönség-visszajelzés mellett ezt ismerte el a szakma is. Az elmúlt héten vehette át a „Szavak Embere” díjat a Magyarországi Szóvivők Országos Egyesületének elnökétől, dr. Orodán Sándortól, mégpedig az oklevél tanúsága szerint a kiegyensúlyozott és hiteles kommunikációs tevékenységért.

Rangos elismerést adnak át

A Magyarországi Szóvivők Országos Egyesületét 2004-ben alapította dr. Orodán Sándor. Az MSZOE tagjainak szakmai és társasági programokat is szervez, és részt vesz a szóvivők képzésében. Az első szóvivőbált 2005-ben tartották meg, az idei volt a tizennegyedik.

Tarczy Gyula konferált már prominens személyiségeket, népszerű sztárokat, szárnyaikat próbálgató fiatalokat, de vezetett már műsort ezreket megmozgató néptáncgálán, világbajnokságon és böllérversenyen is az elmúlt bő negyedszázadban. Az első ilyen alkalommal karmesternek hitték, de most már papírral is tudja „bizonyítani”, ő a „szavak embere”.

Mindegyik külön élmény

Encsen jártam gimnáziumba, s Miskolcon részt vettem egy színjátszó kör munkájában. A ’90-es évek legelején ott debütáltam műsorvezetőként a sportcsarnokban, ahol a vendégek között szerepelt egy miniszter is. 17 évesen még nem volt szükségem öltönyre, ezért a különleges eseményre édesapám adta kölcsön a fehér szmokingját. Emlékszem, egy nagy zenekar előtt konferáltunk. Miután a miniszter befejezte a beszédét és megfordult, odajött hozzám, kezet fogott velem. Persze nem gratulált, csak azt hitte, én vagyok a karmester...

Bár az elmúlt 26 év alatt már ezernyi konferálás van mögöttem, de mindegyik külön élményt jelentett, akár egy kistelepülési projektátadás is, ahol mondjuk „csak” húsz-negyven ember előtt kell beszélni. Viszont, ha ebből mindenki azt mondja, hogy nagyon élvezte, akkor már megérte! Vallom, hogy a sokszor szabott, „unalmas” kereteket is lehet humorral tágítani. Sokaknak könnyednek, lazának tűnhet a műsorvezetés, de a mögött mindig kemény munka van, hiszen mindegyikre alaposan készülök, erről is írtam a hiánypótló, nem csak műsorvezetőknek szóló, „Ha mikrofon kerül a kezedbe” című könyvemben. Így sokkal könnyebb improvizálni is, ami nem ritka, hisz mindig adódik valami. Múltkor egy szakmabeli figyelt engem oldalról egy nagy rendezvény előtt és azt látta, fel-alá járkálok. Látszott rajtam, hogy izgulok. Odajött hozzám és megkérdezte: „Te jó ég, ennyi év után izgulsz?” Én azt válaszoltam neki, hogy igen és nagyon örülök neki. Mert attól fogva, hogy nem drukkolok, nem fogom csinálni, hisz az a kiégés biztos jele. Ha elmúlik az egészséges lámpaláz, megszűnik az élvezet. Én pedig most nagyon élvezem!

Bruszel Dóra