Csaknem másfélszáz fotóművész több száz – az elmúlt tíz, tizenöt évben született – képe a falakon. A fotografikus művek öt nagy témakörben – Hely, ahol; Szemben; Testkép; Nézőpont; Varázslat – találták meg a helyüket... A tárlat bejárásához, befogadásához nem pusztán segítséget adhat a csoportokba rendezés, hanem az elrendezésnek köszönhetően izgalmas „párbeszéd” is kialakult a kiállított művek, műcsoportok között – írja Szarka Klára fotótörténész a meghívóban. S miután érdekel, hogy mit adhat még e kiállítás, olvasom tovább: Multimediális alkalmazások azokból az évtizedekből, amikor az ismeretek még nem a világhálón terjedtek, amikor nem az algoritmusok, hanem az emberi agy és kéz alkotott, amikor az idő az alkotó és a befogadó számára is években, hónapokban, napokban és nem percekben volt mérhető. Naplóvezetés fényképezőgéppel, tollal, kamerával, ceruzával az évezredes régészeti leletmentéstől a pár évtizeddel ezelőtti múlt rögzítéséig professzionális művészektől, tudósoktól és ismeretlen dokumentátoroktól. (Mayer Marianna)

Én művész akartam lenni!

– Te melyik csoportba sorolod magad? – kérdezem Boros Gyurit.
– Én művész akartam lenni – szól a nyegle válasz. – Kul­csár Lajos bácsihoz jártam a gyakorló iskola fotószakkörébe, aztán egymástól lestük el a titkokat nyári táborban, stúdióban. Tagja voltam a Fotóművész Stúdiónak, ami szakmai sulinak számított, hiszen nem volt ennek iskolája – avat be a múltba Gyuri.
Legkedvesebb riportalanyaim egyike egy Pajtás géppel kezdte az egykori Úttörőházban, majd megalapította a Nyíregyházi Fotóklubot éppen 40 éve, az érettségi évében. Vegyészmérnöknek tanult, dolgozott is a szakmában, de sosem múlott a fotózás iránti vágya. Előbb érdekelte, aztán megszerette a fotót. Kiállítás kiállítás után a városban, az országban és határainkon túl is. Működtették a VMK-ban a kiállítótermet, kitalálták, és 1996-tól négyévente szervezték a Szökő Tárlatot. Valóban, igazi elismert művészei lettek a műfajnak! Alaposan méltatta őket Kincses Károly, és befogadta a csapatot a Mai Manó Ház. Tavaly a megyei képzőművészek őszi Tárlatán két fotós kapott nívódíjat. Boros Gyuri  a várostól (képünkön), Csutkai Csaba a megyétől.

– Hogyan is születtek a sóstói képek, egy egész sorozat?
– Nekem gyerekkoromtól jó hely volt Sóstó. A fagyi, a homokozó, a medence, a család. Később már a lányokkal uszikáltunk. Ott csak a pincér dolgozott!
– Mi dolgod most a múzeumban?
– Én vagyok a fényképész. Szerettem volna valami alkotómunkát... és itt elég jókat lehet csinálni!
Vajon lesz még egyszer Nyíregyházi Fotóklub? Holnap megkérdezem.

Szerző: Matyasovszki Edit