– Verebes István frissen kinevezett igazgatóként első alkalommal rendezett Nyíregyházán – emlékszik vissza a kezdetekre Zolka. – Az Othellóhoz keresett statisztákat; én is jelentkeztem. Abban az idõben a Bessenyei Színkör tagja voltam, s Illyés Ákos barátommal együtt bekerültünk a hét kiválasztott közé. A Shakespeare-drámában a főszerepeket olyan remek színészek alakították, mint Safranek Károly, Csoma Judit vagy Horváth László Attila. Ettõl kezdve a leghőbb vágyam az volt, hogy színész legyek. Az évek során számtalan remek előadásban játszottam, amelyek közül különösen közel áll a szívemhez az Őrült nők ketrece, amelyikben Jacob voltam, a szobalány, a Csárdáskirálynőben a mókás természetű táncos komikust, Bóni grófot játszottam, a nagyszerû Szibériai csárdást pedig hamarosan Szatmárnémetiben is előadjuk. A pici szerepeket is kedveltem, ilyen például az, amit a Légy jó mindhaláligban alakítottam.

Többször megcsalták

Mint Zolka lapunknak elmondta, az idei évadban elõször a Chicago címû musicalben Roxie Hart férjeként lépett színre. Ő egy hiszékeny, tutyimutyi ember, aki imádja a feleségét, pedig a nő többször megcsalja. Még az asszony által elkövetett gyilkosságot is magára vállalná, ám amikor egyértelmûvé válik Roxie hûtlensége, ő adja fel a rendõrségen a nejét, akit kettős szereposztásban Zsigmond Emõke és Czvikker Lilla játszanak. Csöppet sem jelent gondot Zolka számára, hogy hol az egyik, hol a másik színésznõ a „felesége”, sõt, ez izgalmasabbá teszi az elõadást. Kedveli azt a Hartra nagyon jellemzõ részt a darabban, amikor búcsúzásként megszólal: „Az abgangomat kérem!”, ami a szereplõ feltűnő távozását jelenti, amit a nézõk viharos tapsának kell követnie. Persze nem történik semmi, amire azt mondja: „Na, jó, mindegy!”, s kiballag. A Don Carlosban a királyi udvar  gyóntatóját  alakítja, egy Richelieu bíboroshoz hasonló, intrikus embert, akinek egy célja van, hogy a király maradjon a trónon, ezért mindenkit, aki mást akar, igyekszik megakadályozni  célja elérésében.

Nőfaló A balekben

– Már nagy elánnal próbáljuk Feydeau bohózatát, A balekot, amelyikben Max leszek – folytatta Zolka. – A másik férfi fõszerepet, Gustave-ot Rák Zoltán alakítja. A nőfaló Maxként Gustave feleségét követem hazáig, be is megyek a lakásba, de csak akkor jövök rá, hogy a csinos hölgy a barátom felesége. Innentõl kezdõdnek az egymásba fonódó hazugságok. Borzasztó energiákkal kell játszani a bohózatot, nagyon lényeges a pontosság; tudni kell poentírozni, hogy „bejöjjön” a nézõk nevetése. A bohózat szédítő ritmusát vágy és hazugság, álmok és a könyörtelen valóság komikus ütközése adja: mindenki másra vágyik és mást kap, mint amit szeretne, azért, hogy a végén rájöjjön: talán mégis amellett a legjobb, aki a társa. Vagy mégsem? A szereplõk állandó stresszben élnek, nehogy lebukjanak a házastársak elõtt, de kiderül, mások sem bûntelenek...

(Szerző: Sz. Kántor Éva)

(A képen: Tóth Zolka a Don Carlos című darabban)

Fotó: Trifonov Éva