„Láttam a háborúban a repülők harcát”

– Sokáig nem értettem, hogy amikor nagymamám fészerében még 3 kiló cukor hever, miért kér meg mégis arra, hogy menjek el a boltba plusz 2 csomagért, és ne felejtsem el pótolni a lisztet, az olajat és a tejet sem, amikből szintén van neki még bőven. A kérdésekre azonban hamar választ kaptam: ő is egyike volt azoknak, akik át- és megélték a második világháborút, amikor a piac nem működött, a boltokat lebombázták és élelem jószerivel csak akkor volt, ha a családok „bespájzoltak” előre maguknak. Bár azóta már eltelt több mint 70 év, sem ezt, sem a halottak látványát nem tudja elfelejteni, mert mint mondja, berögződött a fejébe.
Így van ezzel interjúalanyom, a Nyíregyházán élő, 82 éves id. Soltész László is, aki 9 évesen szemtanúja volt Nyíregyháza bombázásának. Erről mesélt nekem.
– Borzasztó történéseket láttam 9 évesen. 1944. szeptember 6-án, délelőtt 11 órakor elkezdték bombázni Nyíregyházát. A húgom az udvari WC-be, anyám a szenes pincébe menekült, engem meg apám berángatott a konyhába és lefeküdtünk a kőre. Egyszer csak egy nagy robbanás hallatszott, betörtek az üvegek, repültek a repeszek összevissza. A szomszédban élő nagymamát eltalálta egy ilyen, azonnal meghalt. Borzasztó élmény volt látni. Sokáig szedegettük még a repeszeket az eperfáról, ami az udvaron volt. Ez a történet nem megy ki belőlem, ez annyira rögződött, hogy csuda – kezdte a beszélgetést Soltész László, akit – miután elcsitultak egy kicsit a harcok –, édesapja elvitt az Északi temetőhöz. Ott látták, hogy terítve volt az egész tér halottakkal.
– Apámmal láttuk a repülők harcát is. A stukákat felismertük, de hogy milyen gépek voltak, oroszok vagy angolok, nem tudtuk. Mint gyereknek, élmény volt, hiszen én még nem éreztem annyira át, hogy ott is emberek ölik egymást.

KILŐTTÉK A TANKOT

– Felmentünk a Piac térre is (Bessenyei térnek hívták akkor). A kisállomással szemben volt egy kilőtt magyar tank, ami mellett két páncélos magyar katona feküdt. Gondolom, mikor kigyulladt a páncélos, kiugrottak belőle és lepuskázták őket. Borzasztó volt a belváros is. Minden üzlet üvege betörve. Valószínűleg már régen ki is rabolták azokat.

Laci bácsi még arra is emlékszik, amikor a gazda – nála éltek ideiglenesen – levágott egy disznót, és a húst elásta a földbe. Ezt ették később, de a szomszédok is jöttek és árulta nekik. A piac nem működött, de a lakosság gyűjtött, hogy ha kitörnek a harcok, legyen mit enni.
– A németek visszafoglalták a várost, arra az időre teszem azt, hogy apámék úgy döntöttek, jöjjünk ide lakni a Deák Ferenc utcára. Ott volt egy nagyobb lakás. 3 szoba, konyha, spájz és pince. Mikor bevonult a szovjet hadtest, a nagyobbik szobát elfoglalták a katonák. A szalmát behordták, azon aludtak. Mivel cserépkályhásak voltak a szobák, apám könyvtárával tüzeltek.
– Mikor már rendeződött egy kicsit a városban a helyzet, lehetett menni boltba, piacra, bevásárolni. Apám mivel tudott perfektül tótul, megkérték, hogy kísérje el az összeszedett férfiakat má­lenkij robotra. Egy kétnapos munka híre terjedt el. Apám úgy gondolta, annyit ő is kibír, tud segíteni, de erről szó sem volt. Gyalog mentek Debrecenbe, a gyűjtőhelyre, utána meg Moldovába, Börkszbe. Ott volt egy nagy fogolytábor, ahol kitört a tífusz és januárban ebbe meg is halt apám. Aztán abból éltünk, hogy apám ruháit odaadtuk a szomszédasszonynak, aki az ócskapiacon árulta azokat.
Laci bácsi azt mondja, ezeket az emlékeket sosem fogja tudni kitörölni a fejéből, de nem is célja. Szívesen beszél róla a 6. sz. Idősek klubjában is, aminek ő tagja is. Beszélgetésünk végén még megmutatja saját szerkesztőségét. Akkor tudom meg, hogy nagyon szeret könyvet kötni, ezzel tölti mindennapjait. Talán egyszer a világháborús emlékei is helyet kaphatnak egy ilyenben, bár arra talán 5 kötet is kevés lenne...

(Szerző: Bruszel Dóra)

MESÉLD EL NEKEM
„Élettörténetek Nyíregyházán!”

 

Nyíregyháza MJV Önkormányzata és az Idősügyi Tanács ismét kiírta pályázatát nyugdíjas korúak számára, hogy meséljenek a velük megtörtént eseményekről. Ezeket írott vagy elektronikus formában kell benyújtani 2016. október 31-éig, postai úton az Idősügyi Tanács címére (4400 Nyíregyháza, Kossuth tér 1.) vagy pedig a következő e-mail címre: kultalpolg@ nyiregyhaza.hu. Részletek: nyiregyhaza.hu.

(Fenti kép: Kilőtt harckocsi a Bessenyei téren)