A halála után nem sokkal vetették fel azt a gondolatot, hogy a vértanú emlékére rendezzenek gyászünnepet és a sírja fölé emeljenek méltó emléket. Be is indult a gyűjtés, de a pénz hamar elértéktelenedett. A volt nemzetőrök 1924-ben megalapították a róla elnevezett Bajtársi Szövetséget, amely halálának évfordulóján minden évben megemlékezést szervezett az Északi temetőben lévő sírjánál, ahová a város cserkészcsapatai is elzarándokoltak. őt választotta névadóul az Evangélikus Elemi Iskola cserkészcsapata is. 1927-ben emléktáblát helyeztek el a szülőháza falára.
A Kovács István Bajtársi Szövetség újra célul tűzte ki a síremlék megvalósítását, amelyet egy szobor felállításával is összekötöttek. 1928. október 28-án, Mikecz István alispán elnökletével megalakult a szoborbizottság, amely három pályázó közül Görömbey Imre pályaművét fogadta el. A tervezet szerint az obeliszken egy szárnyát bontó bronz sas látható, az előterében pedig a vértanú bronzalakja áll. Az emlékmű helyéül a Luther utcai parkot jelölték ki, ahol Kovács István szülőháza is állt. 1929 februárjában a szoborbizottság néhány tagja Görömbey budapesti műtermében megszemlélte az elkészült modellt. Hazatérve dr. Spányi Géza javaslatára úgy döntöttek, hogy az obeliszket síremlékként állítják fel a temetőben, míg a szobrot önálló talapzaton a szülőház elé.
Az 5 méter magas síremléket 1929. május 28-án, míg a szobrot (képünkön) október 27-én leplezték le. 1944-ben a síremléket, a szobrot és az emléktáblát is lerombolták. Ma már csak egy márványtábla őrzi Kovács István emlékét, amelyet az 1992-ben alakult Kovács István Baráti Egyesület kezdeményezésére az egykori szülőház helyén épült ház falán helyeztek el.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)