– A Nyíregyházi Szociális Gondozási Központ fogyatékos és pszichiátriai betegekkel is foglalkozik, ám a központ elsõdleges szakterülete az idõsellátás. Nappali intézmények, klubok és bentlakásos intézmények – közel kétezer ellátottja van a központnak. Az önkormányzati diákmunkások a Pacsirta utcai gondozási központban is segítenek – mondta a Nyíregyházi Televízió kérdésére Szilvásiné Bojda Márta, a központ igazgatója. Hozzátette, a diákmunkások ebben az évben már 2. turnusban vannak jelen az ellátásokban – összesen 20 fiatal segít az idõseknek. – Nagyon nagy odaadással és empátiával foglalkoznak a szépkorúakkal. Olyan feladatokat látnak el, amire a szakképzett munkaerõnek a legkevesebb ideje van, például beszélgetnek az ellátottakkal és sétálnak velük.

Eredményes a program

A Nyári diákmunka-program sikerességét mutatja, hogy 2016-ban több mint 26 ezer fiatal szerzett munkatapasztalatot a programban. Idén Nyíregyházán többek között a polgármesteri hivatalhoz és több önkormányzati fenntartású intézményhez is jelentkezhettek az érdeklõdõk. A Vécsey közi idõsek klubjában is vannak diákmunkások – õk tornáztatják a szépkorúakat, a nagy melegben pedig frissítõt is kínálnak nekik. A fiatalok fizetése a minimálbér, illetve a garantált szakmunkás bérminimum idõarányos részének felel meg, így a szakképzetteknél 120 750 forint, a szakképzettséggel nem rendelkezõknél 95 625 forint lehet személyenként és havonta.

(Szerző: Dér Vivien)

Olvasói levél
„Örülök, hogy erre a helyre kerültem”

Az alábbiakban egy, az elsõ turnusban dolgozó, Zrínyi Ilona Gimnáziumban tanuló diák, Tudja Zsófi élménybeszámolóját adjuk közre, rövidítve, köszönet érte!

„Tavaly nyáron az önkormányzatnál dolgoztam diákmunkásként, így idén is oda jelentkeztem, viszont idén a nagyszámú túljelentkezés miatt kiközvetítettek különbözõ helyekre, így kerültem a hatos számú idõsek klubjába. Az elején félve mentem oda, nem tudtam mire számítsak, de kár volt tartanom ezektõl, hiszen nagy szeretettel fogadtak az ott dolgozók, és a klubtagok is, nemcsak a munkáról beszélgettünk, hanem bármilyen ügyes-bajos dologgal fordulhattam hozzájuk. Új területen próbálhattam ki magam, elsõsorban az ott lévõ technikai feladatokban segédkeztem, de például egy izgalmas kvízt is játszottunk a nyugdíjasokkal, amit diáktársammal állítottunk össze nekik. A hatos számú idõsek klubjának tagjai egy percre sem unatkozhattak, mindig volt valamilyen program. Egyik nap nagy örömmel mutatták meg nekünk az elmúlt félévben készült képeket, és nosztalgiázva mesélték el a farsangon vagy a palacsintapartin történteket. Izgatottan készültünk együtt az ott lévõ ásványkiállítás megnyitójára, amit az egyik klubtag fia és unokája gyûjtött össze és állított ki, ami még augusztus 20-áig megtekinthetõ. Közösségépítõ programként szalonnát is sütöttünk együtt egy délután, sõt a csoportos vérnyomásmérések sem maradhattak el. Sosem gondoltam, hogy ennyire közel kerülnek majd hozzám, és hogy rossz érzés lesz otthagyni, mikor vége az egy hónapnak. Sok mindent megtanulhattam itt, például türelmesnek lenni, vagy hogy mennyire örülnek, ha ráérünk beszélgetni velük. Összességében amennyire tartottam elsõre tõle, most annyira örülök, hogy erre a helyre kerültem és biztos vagyok benne, hogy még visszalátogatok hozzájuk.”