– Hány meccsed, milyen érmeid voltak a vizes vb-n tudósítóként?
– Csak és kizárólag vízilabda. Hat férfi és hat nõi. A remélt két érem helyett egy, az sem arany. Nem is megyünk Horvátországba nyaralni! Mind a 12 magyar érdekeltségû meccset közvetítettem a Kossuth Rádióban, és legalább ennyi egyéb találkozót televízióban, az M4 Sporton. Volt, hogy napi három mérkõzést „játszottam” le.
– Interjúk?
– A sok-sok meccs után én voltam a rádió pályaszéli riportere, legalább félszáz interjút készítettem.
– Alapvetõen hogyan állsz a vízzel?
– Nem fulladok bele. Eleget gyakoroltam a Sóstói-tó átúszásával. Idõnként szoktam úszni, manapság is egy-másfél kilométert. Hivatalos vízilabdameccsen persze nem játszottam. A két éve eltört és már nem százszázalékos könyökömmel különben se nagyon menne, úgyhogy Vámos Marcinak nem kell féltenie a helyét.

Magyar pólós gólöröm - bár a döntőt elbuktuk, a közönség végig a csapat mellett volt

– Akkor inkább a labda. Alapvetõen te focitudósító vagy.
– A labda az örök szerelem! Vele minden könnyebb és jobb. Kérdezzék meg a nõi és a férfi vízilabdázókat egy-egy úszóedzés után.
– Ezért volt a póló?
– Nem. Azért, mert az elmúlt években így alakult. Rám talált és megkedveltük egymást. Már kezdem alaposan megismerni.
– Kaptad vagy kérhettél?
– Most kaptam, kérni sem kellett. Amúgy sem vagyok az a kilincselõs fajta. Ráadásul Novotny Zoltán az úszást közvetítette Deák Horváth Péterrel, s bármennyire jó riporterek, õk sem tudtak egyidõben két helyen lenni.
– Milyen volt a vb infrastruktúrája?
– A félelmek ellenére remek. A margitszigeti vízilabda-helyszín mellett voltam szurkolni és tájékozódni a Duna Arénában, aztán a városligeti szinkronúszó mobil lelátón is.
– Nyilván, más volt az élmény, a felkészülés, a találkozások, mint a szimpla versenyeken. Van ilyen egyáltalán? Vagy ünnep nektek minden sípszó és lövés?
– Mivel elég gyakran találkozom, készítek interjúkat sportolókkal, edzõkkel, valamint dolgoztam két vizes világbajnokságon korábban, nagy meglepetés nem ért. Persze, ez a hazai vb különleges volt. A vízilabdában – a focival ellentétben – kevés információ áll rendelkezésre. Az évek alatt a nemzetközi élmezõny nyitott könyvvé válik. Az érdekességeket, összefüggéseket magunknak kell megtalálni. Ugyanakkor rádióban kevésbé ezek a fontosak. Sokkal inkább a játék követése, szemléletes közvetítése a lényeg, és az érzelem, szenvedély, illetve a nyelvi sokszínûség.
– Jó, hogy itthon volt, vagy szeretsz utazgatni?
– A feleségem szeret utazni, én nem különösebben. Amióta 2010 szeptemberében a stockholmi svéd–magyar labdarúgó Eb-selejtezõre kiküldtek, alaposan belejöttem. 50 nap London az olimpián és a paralimpián, kétszer huszonegynehány nap Brazíliában futball vb-n és olimpián. De én leginkább a pár napos utakat kedvelem.
– Találkoztál-e nagy emberekkel? Szabó Tündével? Ismeri egymást a két nyíregyházi?
– Lassan immunis leszek a híres emberekre, annyit látok. Most sem hozott lázba, hogy a hollywoodi színész, Asthon Kutcher járt a pólómeccsekre. Szabó Tündével eddig egyszer készítettem interjút, õ a riporteri pályafutásom elõtt volt élsportoló. Érdekes, az édesanyja már segített is rajtam: vért vett tõlem a kórház Sóstói úti részlegében, majd türelemmel megvárta, amíg magamhoz térek a laborvizsgálatom után.

(Szerzõ: Matyasovszki Edit)

(Fenti fotó: Szabó Zoltán tévés szakértő, Bajnokok Ligája győztes vízilabdázó és P. Fülöp Gábor)