A mezítlábas, hosszú parasztszoknyájú, hatalmas parasztkendővel betakart nőalak „a népben, a nemzetben lakozó elszánt erőt – a menekülés pillanatában is védelmet nyújtót, az óvást jelentette”. E gipszszobor volt a mintája annak a 2,30 méter magas, zöld trachitból faragott szobornak, amelynek a beszerzését a Vallás- és Közoktatási Minisztérium ajánlotta fel Nyíregyháza városának 1941-ben. A város vállalta a szobor költségeinek felét (3 ezer pengő), míg a másik felét a felajánló minisztérium állta. A szobrászművész Erdélyben kereste meg szobrához a megfelelő anyagot. A Nyírvidék 1942 májusában arról tudósította olvasóit, hogy „Erdély egy részének felszabadulása alkalmával Nyíregyházára is számos menekült érkezett. Közöttük asszonyok, anyák, akik gyermekükkel sokszor úttalan utakon és nagy szenvedések között érkeztek az Alföldre. Egy ilyen menekült anyának alakja áll majd Nyíregyházán, hogy figyelmeztessen bennünket a testvéri összefogásra, szeretetre, hazafias szolidaritásra”.

A szobrot a római katolikus templom közelében állították fel, ahogyan az a képünkön is látható. Később azonban a „rossz” tájolása miatt áthelyezték. Éber szemek észrevették ugyanis, hogy az alkotás menekülő asszonya nem szerencsés irányból menekült, így 1966-ban a városi tanács elcserélte a kórházzal Csontos Lászlónak ma a sóstói parkban lévő Fekvő nő című szobráért. A szobor eredeti üzenetét áthelyezésével és az alkotás nevének módosításával próbálták szelídíteni: a megyei kórház szülészeti pavilonja mellett állították fel, a neve pedig stílszerűen „Anyaság” lett. Ezzel azonban a szobor drámaisága nem csökkent!

Szerző: Ilyés Gábor helytörténész