A búcsúztató sorokból kiderül, hogy egy kedves és fáradhatatlan polgárát veszítette el a város. Megérdemli, hogy felidézzük alakját! 1851. május 26-án született Rimaszombatban. A bölcsészeti és teológiai tanulmányait Pozsonyban végezte. 1874-ben szerezte meg a lelkészi képesítést és még ugyanebben az évben Nyíregyházára került, elõbb segédlelkésznek, majd tagja lett az Evangélikus Fõgimnázium elsõ nagy tanári karának. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy természettanból, majd latin nyelv- és irodalomból szerzett tanári képesítést. A gimnázium tanulói körében önképzõkört, majd ének- és zenekört szervezett. 1904-tõl nyugdíjba vonulásáig, 1914-ig igazgatója is volt e nagy múltú intézménynek. E negyven esztendõ alatt „keze alól a tanítványok ezrei kerültek ki”. Latin filológiai cikkeit és fordításait õrzik az iskola évkönyvei, míg Római irodalomtörténete keresett
kézikönyv volt a középiskolákban. Geduly Henrik szerint Leffler „egyike a legkedvesebb, legrokonszenvesebb alakoknak s Nyíregyháza legtevékenyebb férfiainak”. A tanítás mellett számos társadalmi megbízatást is vállalt Ezek közül néhány: elnöke volt a Polgári Olvasó Egyletnek, a városi Jótékony Nõegyletnek titkára, az egylet által alapított Nõi Ipariskolának pedig elsõ igazgatója. Mindezek mellett tagja volt a városi képviselõ-testületnek és a megyei törvényhatóságnak is. Négy éven át a városi levéltár iratanyagát rendezte, így városunk történetébe is beleásta magát. A Borovszky-féle vármegyei monográfiába õ írta meg a Nyíregyháza történetét bemutató részt. A király 1905-ben arany érdemkereszttel, 1915-ben pedig királyi tanácsosi címmel tüntette ki. 1915. december 19-én hunyt el. Temetésén a gimnáziumi utóda, Vietórisz József mondott búcsúztató beszédet: „Egész virágerdõ lenne ez a ravatal, ha csak egy szál rózsát dobna rá mindenki, akivel valaha jót tett a
mi Leffler Sámuelünk...” 1987 óta egy, a Korányi Frigyes utcából nyíló utca õrzi nevét.

(Szerzõ: Ilyés Gábor helytörténész;
www.emlekjelek.hu)