Milyen jó lenne nem elfelejteni mindennap megállni öt percre! Látni és megélni a természet szépségét, figyelni, ahogy télen hópihécskék fedik be a kopár tájat, ahogy tavasszal a virágok bontogatják szirmaikat, vagy éppen nyáron, amikor a nap meleg sugara cirógatja arcunkat. Az ember a rohanó világban sokszor megfeledkezik ezekről az értékekről, és csak akkor jön rá, mennyire fontosak, amikor mindez elveszni látszik. Pedig ennek, koránt sem így kellene lenni. Ezt tanultam meg az életerővel és a segítő szándékkal felvértezett Ilonától, aki vallja: nem kimondani, hogy „rákos”, nem azt jelenti, hogy a betegség nincs jelen. A problémával meg kell küzdeni. ő pedig, saját történetén keresztül is szeretné bizonyítani, hogy nem a „miért?” a fontos, hanem: harcolni kell és akkor minden jóra fordulhat!

VOLTAK NEHÉZ PILLANATOK

– Elrettentő már maga az is, ha kimondjuk, hogy rákbetegség, de én is érintve vagyok, több szempontból is. A férjem 25 évvel ezelőtt, 42 évesen halt meg benne. Sajnos szintén daganatos betegségben halt meg az édesanyám, a nagymamám, az apósom és két sógorom is. Tavaly pedig kiderült, hogy én is beteg vagyok. Rosszindulatú csomót találtak a mellemben – kezdte a beszélgetést Ilona, aki hozzátette, amikor a férjénél kiderült a daganat – fél év alatt meg is halt –, elhatározta, mindent megtesz azért, hogy elkerülje a betegséget. Odafigyelt a megelőzésre és rendszeresen járt mammográfia vizsgálatokra. Ott tudta meg tavaly márciusban, hogy csomó van a mellében.

– Nem mondom, hogy nem vágott fejbe maga a tény, amikor közölték velem mindezt. Hazamentem lesújtva és azon gondolkodtam, hogy mi lesz ezután, de mivel Istenbe vetett erős hitem van, leültem és az édesanyámtól kapott igével imádkoztam. Ezáltal olyan erőt, lelki békét és nyugalmat nyertem, hogy mondhatom, felvértezve indultam neki a betegségnek, meg annak, hogy mi is fog ezután következni. Már az első napokban eldöntöttem, hogy amit emberileg megtehetek, és amit az orvosaim javasolnak, annak nem fordítok majd hátat. A többit pedig a jó Istenre bíztam. Miután diagnosztizálták a betegséget, hamar fel is gyorsultak az események és műtétre javasoltak. Voltak nehéz pillanatok. A műtőasztalon derült ki, hogy áttétem van. A hónalji nyirokcsomómhoz is hozzá kellett nyúlni. Hiába korán felfedezték a daganatot, de az már tovább terjedt. Ezt követően sugárkezelésekre jártam. Most viszont már ott tartunk, hogy a gyógyulás útján vagyok. Járok vizsgálatokra, kontrollokra, amit szigorúan betartok és be is tartatnak, és bízom benne, hogy ennek már csak jó lehet a vége.

ÉPÍTKEZNI KELL BELŐLE

– Mikor a férjem megbetegedett, azt kutattam, hogy miért pont ő lett daganatos, miért pont minket ért a baj. Az én betegségemnél is felmerült ez a kérdés, de elengedtem. Túl kell esni ezen. Arra gondoltam, hogy valamit meg kell tapasztalnom, másként kell csinálnom, valamire rá kell, hogy ébresszen a betegség. Minden betegségből és minden bajból építkezhet az ember. Én nagyon szerencsés voltam, hogy mindjárt az elején kiszűrték a daganatot. Soha nem veszítettem el az erőmet. Minden napért hálát adok, hogy megélhettem. Nem úgy tekintek a betegségre, hogy holnap vége lehet, hanem úgy, hogy vannak még olyan dolgok, örömök, amiket az életben meg kell tapasztalnom, meg kell élnem. Nem az van bennem, hogy engem egy halálos kór megtámadott, hanem hogy van egy feladat, amit meg kell oldanom. Mindez pedig a gyógyulásomhoz vezet... De soha nem fogom elfelejteni ezt a betegséget, ez már hozzám tartozik és az életem része, mint ahogy azt sem tudom elfelejteni, mi történt 25 évvel ezelőtt...

FONTOS A RENDSZERES SZŰRÉS

Ilona azt tanácsolja, hogy mindenki járjon rendszeresen szűrésekre, mert ha baj van, jobb, ha minél előbb kiderül. Mindemellett pedig sosem szabad megfeledkezni azokról az erőt adó értékekről, amelyek mellett mindennap elmegyünk, csak sosem vesszük észre...
– Mikor márciusban kiderült a betegségem – a születésnapom előtt egy nappal –, rá 2 hónapra megszületett a második unokám. Van egy ötéves unokám is, ő is rengeteg erőt ad. Mindig, ha találkozunk, azt kérem tőlük, hogy adjanak egy gyógyító mosolyt és ölelést. Abban benne van minden. Ez is erőt ad a továbblépéshez...

RÁKBETEGEKKEL A RÁKBETEGEKÉRT

Steinbinder Lászlóné, a Rákbetegek Országos Szervezete Nyíregyházi Napforduló Szolgálatának kapcsolattartója szerkesztőségünknek elmondta, szervezetük Nyíregyházán várja és fogadja segítő tanácsadással a betegeket és hozzátartozóikat. (Ennek a tagja Ilona is.) Információt adnak a gyógykezeléssel kapcsolatos tudnivalókról, gyógyászati segédeszközökről, önsegítő csoportokról, szociális és betegjogi kérdésekről is. Szakemberek felkérésével ismeretterjesztő előadásokat, betegfórumokat, orvos-beteg találkozókat, valamint különféle rendezvényeket szerveznek. Egy hely, ahol egy közösségben lehetnek azok, akik betegségükből kifolyólag az életben sorstársak.
Bővebb információ: 06-42/595-523, 06-42/403-266/140 mellék, 06-30/424-4599 telefonszámokon.

Szerző: Bruszel Dóra