A pünkösd a húsvéti idő lezárásának, az Úrjézus mennybemenetelének ünnepe, ugyanakkor a termékenységet, megújhodást, tavaszt köszöntő szokás is. Különböző eredetű és korú szokások fűződnek hozzá. A legrégibb ilyen az ügyességpróbákkal – lóverseny, bikahajsz, kakasütés – egybekötött pünkösdikirály-választás. A pünkösdi királyság rövid, múló, értéktelen hatalom, mint ahogyan ez a köztudatba is bekerült. Érdekességként megemlíthetjük, hogy a kiegyezés után Ferenc Józsefet pünkösd vasárnapján akarták királlyá koronázni. Valakinek azonban idejében eszébe jutott a pünkösdi királyság egynapos dicsősége. A kedvezőtlen előjel elkerülése végett előrehozták pünkösd szombatjára. A szokások közül szinte az egész megyében ismerték a lányok-legények falufeljáró köszöntését, a pünkösdölést és a pünkösdikirályné-járást, a kislányok termékenységvarázsláshoz kötődő köszöntőjét. „Elhozta az Isten, piros pünkösd napját. Mi is meghordozzuk Királyné asszonykát.”
– ezzel a mondókával mutatták meg a pünkösdi királynét a házakba betérő fiatalok. Érdekességként kell
megemlítenünk, hogy a tirpák tanyabokrokban valamikor pünkösd napján állították a májusfát, ami aztán a templomba is bekerült. Nyíregyházán templomban 1846-ban állítottak utoljára májusfát, a források szerint „az egyház presbitériuma megtiltja a májusfa állítását, mert a béállíott májfák főfájást okoznak”. A tilalom azonban csak részleges lett. A leírások és az adatközlők szerint a templomokat
ezen a napon zöld ágakkal díszítették fel. Több településen a templom padlózatát virágszirmokkal és kakukkfűvel szórták tele. A miséről hazamenet mindenki tört egy kis ágat vagy levelet, amit aztán otthon szentelményként használtak. A szentkép mögé tűzve, vagy az imakönyvükben
tartották, és vihar, jégeső ellen épp úgy tettek belőle a tűzre, mint a szenteltbarkából.

A TISZÁBAN IS MEGFÜRÖDTEK

A beregi, szatmári falvakban a lányok pünkösd hajnalán megmártóztak a Tiszában, hogy elkerülje őket a kelés. Igyekeztek a hajnali harmatban is megmosakodni, hogy arcuk pirospozsgás legyen. A Nyírségben pünkösdvasárnap reggel zöld lombot kötöttek a kapufélfákra. Az ünnep délutánján a fiatalok összefogódzva nótaszóval a faluvégi rétre vagy ligetbe vonultak, ahol vidáman szórakoztak. A pünkösd szinte mindenütt mulatsággal, tánccal végződött. A pünkösddel kapcsolatosan több időjárás- és termésjóslásra is van példa: ha pünkösdkor esik, jó termés várható, ha viszont szép az idő, sok bor kerül a pincékbe. A pünkösdnapi tilalmak a mezőgazdasági munkákra, a házimunkára, kivált a kenyérsütésre vonatkoztak. Pünkösd táján már sok háznál fogytán volt az ennivaló, erre utal a szólás is: „karácsonyba kalácsot, húsvétba kenyeret, pünkösdbe csak ahogy lehet!”

(Dr. Bodnár Zsuzsanna néprajzkutató)

(Fotó: internet)