A cunami sem fogott ki rajtuk

December 26-án lesz 12 éve, hogy Indonézia partvidékét rendkívüli, az utóbbi félszáz év legnagyobb erejû víz alatti földrengése rázta meg, amely aztán cunami formájában óriási károkat okozott és rengeteg emberáldozatot követelt. A nyíregyházi Kelet-Magyarországi Speciális Mentõ Egyesület tagjai is kiutaztak a katasztrófa után, hogy segítséget nyújtsanak. Azóta ott voltak a Katrina hurrikánnál New Orleansban, a földrengésnél Pakisztánban, a légikatasztrófánál, Hejcén, és kerestek már eltûnt hegymászókat a Himaláján is. Vincellér Tiborral, az egyesület elnökével beszélgettem...

Alpinisták, barlangászok, orvosok, mentõtisztek, mentõápolók, tûzoltók és búvárok. Egy komplex csapat, akik ha kell, vihar által felszakított tetõt fogatnak vissza, vízben eltûnt személyeket keresnek, vagy éppen földrengés után, romok között kutatnak túlélõk reményében, mindezt pedig önkéntes munkában teszik. A csapat még 1995-ben alakult, azóta már több változáson is átestek és igyekeznek minél szélesebb körben segítséget nyújtani ott, ahol a helyzet megkívánja.

– Elõfordul, hogy állami felkérést kapunk, például Szerbiában egy buszbalesetnél csónakkal mentünk segíteni. Van, hogy évente 8 esetnél kell beavatkoznunk, de elõfordult az is, hogy 52 napot dolgoztunk. Ez azért nehéz, mert mindenkinek van fõállású munkahelye, az egyesületben pedig csak önkéntesként dolgozunk – magyarázta.

TÖBB MINT KALANDVÁGY

A Kelet-Magyarországi Speciális Mentõ Egyesület tagjai ott voltak a dunai árvíznél, a hejcei légikatasztrófánál, de 3 nap alatt 21 csapattagjuk és önkéntesük részt vett például a Máriapócson eltûnt 5 éves kisfiú keresésében is.

– Külföldön a legtöbb esetben a nyomort, a romokat látjuk. Van, aki ennek ellenére is megjegyezte, hogy biztosan kalandvágyból megyünk segíteni, pedig itt nem lehet errõl szó, hiszen jártunk már olyan helyen, ahol a városban mindenhol átható hullaszag terjengett. Mi ezért egy fillért nem kapunk, sõt, sokszor saját pénzünket költjük...

BELECSÖPPENT A HURRIKÁNBA

– Sokat gyakorolunk, hiszen nagyon fontos, hogy mindig felkészültek legyünk. A közelmúltban például az Amerikai Egyesült Államokban vettem részt egy gyakorlaton – a Baptista Szeretetszolgálat rescue 24-es gyakorlatán –, az már más kérdés, hogy pont belecsöppentünk a hurrikánba, így ott is be kellett avatkoznunk.

Hogy jutnak ki külföldre? A beszélgetés során megtudom, a katasztrófa után az esetek többségében befut egy segélykérés. Ez azt jelenti, hogy a katasztrófa sújtotta ország jelenti, szüksége van segítségre, és meg is határozza, hogy milyen jellegûre. Ezt felteszik az ENSZ honlapjára, amit az adott ország elfogad. Mivel a Kelet-Magyarországi Speciális Mentõ Egyesületnek együttmûködési megállapodása van több szeretetszolgálattal is, így rajtuk keresztül tudnak beavatkozni.

„PAKISZTÁNBAN NAPOKIG VÁRTUNK”

– Az egyik legemlékezetesebb beavatkozásunk az volt, amikor 4 eltûnt magyar hegymászót kerestünk a Himalájában a kutyámmal, Csülökkel. Neki ez volt az egyetlen külföldi bevetése. Mivel egy gleccseren történt a baleset, ezért az állatot is fel kellett készíteni az extrém körülményekre. Külföldön mindig vannak egyébként nehézségeink, általában az utánpótlással, hiszen van, hogy másfél, két tonna felszerelést kiviszünk, de sokszor ez is kevésnek bizonyul. Albániában, a koszovói válság idején sérülteket, menekülteket láttunk el. Sokan kiszáradtak. Elegendõ infúziót pedig lehetetlenség lett volna kivinni. Az utánpótlás beszerzése mindig néhány napot igénybe vesz. De említhetném a pakisztáni esetet is, ahol két napot ültünk a repülõtéren, mire kijutottunk a katasztrófa sújtotta területre – a katonai repülõtér parancsnoki épületének a lépcsõjén ültünk és már nem viselték el, hogy bennünket állandóan ki kell kerülni – tette hozzá.

HAT NAP UTÁN TÚLÉLÕT TALÁLTAK

– Sokszor bár kapunk visszajelzéseket az emberektõl, megköszönik, hogy segítettünk, de nekünk nem ez a legfontosabb és nem is várjuk el. Indiában például, amikor 6 nap után a csapatunk talált még túlélõt, az újságok címlapjára kerültünk. Vagy amikor a Katrina hurrikánnál segítettünk, az amerikai elnök megköszönte a magyar miniszterelnöknek, hogy ott volt az a maroknyi magyar csapat, köztük a Kelet-Magyarországi Speciális Mentõ Egyesület tagjai is. A helyiektõl nem is várunk köszönömöt, mert a családnak egy katasztrófa után van egyéb baja is, de emlékszem, amikor a baleset után 2 hónappal felhívott a vízbe fulladt kisfiú anyukája és megköszönte, hogy mindent megtettünk azért, hogy megtaláljuk a gyermekét.

MINDIG KITAPOSSA AZ UTAT

Vincellér Tibor több mint 20 éve foglalkozik sziklamászással, de barlangászik, búvárkodik, vízimentõ-oktató is, a közelmúltban pedig átvehette a „Mentõkutyával az Emberért” elnevezésû nívódíjat, amelyet évente egy olyan mentõkutya-kiképzõ részére adományoznak, aki a múltbeli pályafutását és az elmúlt éves szakmai munkáját figyelembe véve kimagasló teljesítményt mutatott a mentõkutya-kiképzés terén. (Kiváló mentõkutyás csapatuk van, akik évek óta sikeresen le is vizsgáznak.) Ahogy õ mondja, folyamatosan képzik magukat, hiszen a cél, hogy a csapatukban profik dolgozzanak.

– A búváraink többségének nincs tapasztalata tengeri merülésben, de a Tiszában nagyon is megállják a helyüket. Három méterig még látunk fényt, de öt méter alatt már vaksötét van, tapogatva keressük a hullákat. A mi búváraink erre képesek, aki tengerben kutat, nem biztos, hogy vállalná. Sajnos a tagok többsége csak bizonyos ideig, óráig tud nálunk dolgozni, hiszen nem innen kapják a fizetésüket, így nem jut idejük mindenre. Most a legfõbb célunk, hogy találjunk támogatókat és minél több ember csatlakozzon hozzánk, hiszen bajban minden segítségre szükség van.

CSÜLÖK NYUGDÍJBA VONULT

– Vizsgázott mentõkutyákkal rendelkezünk. Többször szerepelünk velük versenyeken, világbajnoksá­gokon, de éles helyzetekben is bizonyítottak már. A csapat elsõ mentõkutyája az én ebem, Csülök volt, aki most 14 és fél éves. Utoljára egy tûzfészekkeresésnél vettünk részt vele, ahol a gyújtogatás nyomait kutatta. Egyszer még sikerült behívni, de onnantól kezdve kivonult és soha többet nem jött be. Önként ment nyugdíjba. Azóta nem tudom rávenni munkára, de nem is akarom. Ezek a kutyák a sajátjaink, és a kiképzésüket is mi végezzük. Általában személykeresésre használjuk õket, ahol emberéletrõl van szó.

Bruszel Dóra