Nagy utat jártak be időben és földrajzilag is azok, akik március 30-án a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolát választották ismeretszerzési céllal, mert ott tartott előadást dr. Bodnár Zsuzsanna néprajzkutató a húsvéti ünnepkörről a Bessenyei Társaság ez évi első összejövetelén.

Megtudtuk tőle, hogy a napját a város legnyüzsgőbb helyén, a piacon kezdte, hogy barkát nézzen, hisz ami a pálma a Szentföldön, azt nálunk e kedves cserje pótolja. A növények és állatok szép számban voltak jelen az egyházi ünnep világi részleteinek elemzésekor, hiszen a magyar paraszti kultúrában igazi szimbiózisban élt állat, ember és a növényvilág. A szaporaság és termékenység jelképeként számontartott nyúl éppúgy szereplője volt a vetítettképes előadásnak, mint a tyúk és liba a tojásai révén, hisz a kézzel készült írott, varrott, patkolt tojások igazi műalkotások a népművészetben. Az állatokat hajdanában be sem fogták pl. nagypénteken, mert úgy tartották, aki dolgozik aznap, a halottakat bolygatja!

A növények között a zöld színűeknek volt prioritása ünnepkor: spenótot, sóskát, csalánt ettek, mikor nagyböjt idején kerülendő volt a hús, némely területeken a tojás- és tejfélék is. Annak idején jóval komolyabban vették a tiltásokat, mint manapság, amikor a böjt csupán a családok kis százalékában játszik megtisztítási szerepet. Pedig az egyházi és pogány hagyományok is megegyeznek abban, hogy a húsvétot megelőző időszakban a testnek és léleknek egyaránt tisztulnia kell!

Hogy milyen gazdag a magyarok határon belüli és azon túli szokáskultúrája a húsvéti ünnepkörben, akkor döbbentünk rá, mikor előadónk már 40 perce megállás nélkül mesélt, csak mesélt egy ívpapír nélkül, s csak az idő múlása késztette fotók bemutatására is. Megérte az archív felvételeket bevetnie, sőt még egy locsolóverset is hallhattunk egy óvodás kislegénytől, így ugyanis minden érzékszervünk kielégíttetett. A gyomrunk korgása mindenképpen elárulta: a Zsuzsa által a sóstói múzeumfaluban gyűjtött képek (húsvéti pászkák, terített asztalok, sonkás kosarak) ínycsiklandó feladatokat láttak el. Nem csoda, ha húsvét táján – virágvasárnaptól húsvéthétfőig – sokan felkeresik a skanzeneket, ahol számtalan népszokással alaposabban is megismerkedhetnek a látogatók, hisz gazdag hagyományainkat a néprajzismerő szakemberek olyan szemléletes módon képesek átadni, mint Bodnár Zsuzsa tette. Egyet kellett értenünk vele abban, hogy ezek az értékes szokások, mint a tojásfestés és locsolkodás lassan kimennek a divatból, mert az ünnepek közeledtével az emberek inkább elmenekülnek otthonról s wellness üdülőkben ússzák meg a családlátogatási időszakot.

Szerző: Orémusz Maja, a Bessenyei Társaság elnökségi tagja