120 éve született az Igaz ember, a Népek Jámbora
Reviczky Imre nemesi származású katolikus családban született 1896 novemberében a felvidéki Bánócon. A nagyváradi Honvéd és Hadapród Iskola elvégzése után bátyjaihoz hasonlóan az első világháború harcterein teljesített szolgálatot. Részt vett a második világháború eseményeiben is. 1942-ben már alezredes volt a keleti fronton, egy zászlóalj vezetésével is megbízták. Később Nagybányán és Nyíregyházán szolgált, a X. közmunka-szolgálatos zászlóalj parancsnoka lett. Közel 40 ezer román és zsidó származású munkaszolgálatos tartozott parancsnoksága alá.
Sokat tartózkodott Nyíregyházán
Tóth Sándor, nyugalmazott ezredes visszaemlékező beszédében elmondta, sok szállal kötődik Reviczky Imre Nyíregyházához, akit a világ „Igaz emberként” ismer. Kifejtette, a második világháborúban és azt megelőzően a Magyar Királyi Honvédség tisztje volt, és az életmentés volt a fő érdeme. Egy humanista katona volt, aki Nyíregyházához úgy kapcsolódik, hogy amikor Szlovákiát a csehek elfoglalták, hontalanná vált, és 1920-ban itt kötött házasságot Nyíregyházán, a rokonsága körében a római katolikus templomban.
További képekért kattintson a fotóra!
A második világháború idején a Damjanich laktanyának volt az egyik ezred pótkeret parancsnoka, néhány hónapon keresztül. Tóth Sándor hozzátette, ezt követően Mátészalkán volt kiegészítő parancsnok. Amikor pedig Szabolcs és Szatmár megyéket összevonták, akkor került 1946-ban Nyíregyházára. Nyugdíjazásáig itt volt hadkiegészítő parancsnok.
Reviczky, az életmentő
Reviczky Imre megpróbált a munkaszolgálatosok életén javítani, megtiltotta bántalmazásukat. Több ezer zsidót hívott be munkaszolgálatra 1944-ben, megmentve ezzel őket a deportálástól. Később ezért fegyházba zárták. 1950-ben elbocsátották a hadseregből, 52-ben még a nyugdíját is elvették tőle. Ezt követően 75 százalékos hadirokkantként Budapesten dolgozott, szenet lapátolt. 1956-ban a forradalom kitörése előtt a kormányszervek elismerték addig tanúsított hősiességét és ismét kapott nyugdíjat. Ezt azonban nem sokáig élvezhette, hiszen 1957-ben meghalt. Temetése katonai tiszteletadás volt, katolikus pap és rabbi is búcsúztatta.
M. E.
(Fotó: Szarka Lajos)
