Vízügyi Konferencia Nyíregyházán

nyiregyhaza.hu

Szep 29, 2016

A „legnagyobb magyar” eszmerendszerében a magyar nemzet felemelkedése, haladása és tökéletesedése kulcsgondolat volt. Ebben az eszmerendszerben a gyakorlati vállalkozások is megtalálták a helyüket, úgy mint az 1846-ban megkezdett szőke Tisza megregulázása. A folyamszabályozás legsarkalatosabb pontja Széchenyi szerint azon magyar lakosság megtartása és megélhetésének biztosítása, akik a Tisza mentén élnek. Egyúttal az árutermelő nemesség számára újabb bevételi források teremtése, az agrárnépesség számára pedig megélhetés biztosítása a folyamszabályozás közmunkái révén.

Központosítás

Mindez egy nagyobb koncepció részét is jelentette, hiszen a Tisza-szabályozás, annak hajózhatóvá tétele, a kereskedelem fejlődését és az ország középpontosulását is eredményezte volna.

További képekért kattintson a fotóra!

A folyó szabályozásának kezdetét a történettudomány 1846. augusztus 27-ére teszi. Ezen a napon emelte az első kapavágásra kezeit ünnepélyesen Széchenyi István Andrássy Károly tiszadobi birtokán. Széchenyi szerteágazó életművének egyik kardinális eleme volt a Tisza szabályozása. Bár a természeti környezetben bekövetkezett negatív változások vetnek fel anomáliákat, a szabályozás eszmei értéke vitathatatlan.

– Azt gondolom, hogy nagyon jelentős munkálatokról van szó, amelyek később majd kiteljesednek az 1850-es, 1860-as években. Sok százezer ember számára jelentett a folyamszabályozás megélhetést, itt elsősorban a kubikusságra gondolok – mondta dr. Fülöp Tamás, a Pallasz Athéné Egyetem tudományos rektorhelyettese. Olyan termőterületeket nyertek, amelyek jelentősen növelték a mezőgazdaság kapacitását, termőképességét. Ugyanakkor átalakították a tájat, tehát ilyen szempontból ennek a folyamatnak a következményei mind a mai napig hatnak.

Előadások

A Jósa András Múzeumban megrendezett Vízügyi Konferencia érdeklődő közönsége a Tisza-szabályozás eszmei jelentősége mellett előadást hallhatott többek között Széchenyi 1845-ös Tisza-völgyi utazásáról, de a balatoni gőzhajózás kezdeteiről is. A Kállay Gyűjtemény munkatársai, Kertész Fruzsina és Mohácsi Endre pedig megidézte a témához kapcsolódó forrásokat. Továbbá megtekinthették azt a különleges tárlatot is, amely az 1940-es árvíz megyei katasztrófáját dokumentálja.

– Se a Jósa András Múzeumban, se a megyében nem tudunk ilyen korai fotóalbumról. Az 1948-as árvízről vannak fotóink, ez azonban még majdnem a háború előtti időkből ránk maradt fotóalbum, éppen ezért kuriózum – mondta Mohácsi Endre történész-múzeológus, a Kállay Gyűjtemény vezetője.