Nyíregyházán vendégszerepel a Nemzeti Színház

 Ez azért is örömteli, mert a napjaink egyik legtehetségesebb színészének tartott actor csukló- és térdsérülése miatt több elõadását is kénytelen volt lemondani az utóbbi idõben. Mint kérdésemre válaszolva elmondta, szerencsére nem lesz feltûnõ az a szerkezet, amit kénytelen lesz viselni a lábán, mert egy I. világháborúból hazatért katonát személyesít meg.

Martinovics Dorina és Tóth Auguszta

AZ ÚJRAKEZDÉSRÕL SZÓL

– Nemrég játszottuk ezt az elõadást Marosvásárhelyen, ami közel van ahhoz a helyhez, ahol a mû keletkezése idején élt az erdélyi író – mondta el lapunknak Zsolt. – A történet nagyon egyszerû ugyan, de tele van költészettel. Bár a rendezõnek, Vidnyánszky Attilának sokféle „õrülete” van, ez egy nagyon letisztult elõadás. Elõször elbeszélésként született a darab az I. világháború után, majd a II. világháború alatt írt belõle Tamási Áron színpadi mûvet, ami az újrakezdésrõl szól. Átment itt az emberek életén két pusztító esemény. A fõszereplõ, Balla Péter a frontról hazatérve rengeteg mindent elveszített, mégsem szomorkodik, újraépíti az életét, mondván, nincs semmi elveszve. Egyenes, egyszerû ember a fõhõs. Pontosan az egyenessége miatt lesznek problémái, mert végig akar menni a saját útján, de ahol emberek vannak, ott konfliktusok is akadnak, nemzetiségtõl függetlenül.

VISSZATÉRÕ ELEM A SZAMÁR

Mint elmondta a Kárpátaljáról származó mûvész, tág a mû értelmezési köre, hiszen nemcsak egy új ház építésérõl, egy közösség újraélesztésérõl lehet szó, de egy egész országéról vagy Európáéról. Visszatérõ eleme a mûnek a szamár, amihez mások rosszallása ellenére ragaszkodik Balla Péter. Ennek ugyancsak sokféle jelentése lehet, például társ a nélkülözésben... Mindenáron el akarják tõle venni, pedig az semmi rosszat nem csinál. Nem gépekkel akarja újjáépíteni a házát, a közösséget, a „világot”, hanem a szamárral. Betoppan hozzá a szerelem, nagyon egyszerûen, ahogyan az életben is megtörténik ez, és mégis Tamási jóvoltából roppant költõien. Az író fontosnak tartja a megbocsátást, de ezt sem szájbarágósan teszi.
– Az elsõ pillanattól nagyon tetszett ez a darab, mert rólunk, emberekrõl szól. Kétféle elõadásunk van: más, amit utaztatunk, s az, amit a Nemzetiben láthat a közönség magas színvonalú színpadtechnikával. Ott például erdõ van a színen... Látszólag semmi extra, s mégis rettenetesen érdekes! Hátha valakinek kedve kerekedik az itteni elõadás hatására megnézni azt is. Több mint három éve játsszuk ezt a mûvet, azóta néhányan a színészek közül elmentek, újak jöttek. Az elõadás ettõl nem változott. Az a rossz tulajdonságom, hogy azokat szeretem igazán, akikkel megpróbáltunk a kezdetekben együtt gondolkodni, létrehozni egy új elõadást. Tudomásul veszem ugyanakkor, hogy ez egy nagy színház, ahol jönnek-mennek az emberek, de számomra a „nagy csapat” mindig az elsõ.
Játszik a darabban többek között Mécs Károly, Nagy Anna, Tóth Auguszta és Trokán Nóra is.

(Szerzõ: Sz. Kántor Éva)

Felső kép: Jelenet a darabból - Trill Zsolt és Nagy Anna. (Fotók: Eöri Szabó Zsolt)