1858-ban kb. 15 ezer fővel bír a város, ebből mintegy ötszáz a helvét hitvallást követő. Ekkor az egyház vezetői egy országos gyűjtésre buzdító körlevelet bocsátottak ki, melyben új iskola építésére és a templom „tágasbítására” várták az adományokat. Hamarosan már egy új templom építésében gondolkodtak. 1862-ben a téglavettetést is elhatározták, sőt 1865-ben terv is készült, azonban a pénzalap alig gyarapodott. Az események 1870-től gyorsultak fel, amikor Lukács Ödönt választották meg a gyülekezet lelkészének. Ugyanebben az évben Melhouse János elkészítette az új templom terveit és 1873 tavaszán lebontották a régi templomot. „Könnyes szemmel jártak-keltek az egyház vénei a bontás alatt lévő kis templom körül, a szó teljes értelmében könnyek között temették, siratták azt el”. Az építési munkálatokkal Szabó Márton és Styevanyik István vállalkozókat bízták meg. A május 21-én, áldozócsütörtök ünnepén tartott alapkőletételi ünnepélyen Révész Bálint püspök is megjelent.

Az alapkőbe elhelyezett emlékiratban röviden összefoglalták az ótemplom történetét, a jelenlegi építésére tett erőfeszítéseket majd végezetül felsorolták az egyházmegye, a helyi egyházak és a város tisztikarának névsorát. Áldást kívántak az ismeretlen utódokra, majd bíztatták őket: „Küzdjetek ti is bátran és rendületlenül! E falak között találkozni fogtok szellemeinkkel, mint ahogy vezérelnek minket is nagy törekvéseinkben, dicső apáink, vallásunk apostolainak nagy szellemei”.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)