15 szobrász, 16 alkotása versenyezett egymással, amikor Nyíregyháza pályázatot hirdetett egy Bessenyei szobor elkészítésére 1895-ben. Budapesti lapok Donáth Gyula terveit dicsérték, a nyíregyháziak azonban Kallós Ede alkotását értékelték megvalósításra érdemesnek. Ilyés Gábor egy újabb kuriózum történetét tárja elénk.  

Szabolcs vármegye törvényhatósága 1894-ben foglalta határozatba, hogy a közelgő millennium megünneplésének egyik mozzanataként szobrot állítanak Bessenyei Györgynek. Megbízásuk alapján a Képzőművészeti Tanács 1895 őszén írta ki a pályázatot a szobor elkészítésére. A kiírás szerint ebben kizárólag magyar szobrászok és építőmesterek vehettek részt. A pályázóknak a testőrírót 2,70 métertől 3 méterig terjedhető magasságban kellett ábrázolniuk, míg az 1:5 arányban készítendő s az anyagnak megfelelően színezett gipszmintákat 1895. december 31-ig beküldeniük a tanácshoz.

A megadott határidőig összesen 15 szobrásztól 16 pályamunka érkezett, amelyeket a Kereskedelmi Akadémia Alkotmány utcai dísztermében állítottak ki. A bírálóbizottságba Benczúr Gyula, Fadrusz János, Lechner Ödön, Rauscher Károly, Strobl Alajos és Lotz Károly művészek mellé Mikecz János alispánt, Jósa András vármegyei főorvost és Kovács István törvényszéki bírót delegálta a megye. A zsűri 1896. január 20-án tartott ülésén Kallós Ede pályaművét ítélte megvalósításra méltónak, míg díjazták Holló Barnabás és Donáth Gyula pályaterveit is.

A fővárosi lapok Donáth alkotását méltatták leginkább.

„Ha Nyíregyháza az ő vázlata után készítteti meg a Bessenyei-monumentumot: lefőzi Budapestet. Hamarabb lesz korrekt szobra, mint nekünk”.

A Nyírvidékben „R.D.” monogrammal megjelent értékelés viszont Hollót méltatta:

„A legjobb a negyedik ülő alak, már idősebb külsővel, szép magyar ruhában, mély gondolatok között. Erről csak azt írhatom, hogy több tanulmánnyal készült, mint a többi tizenöt szobor összevéve”.

Kallós Ede szoborművéről pedig ezt írta az egyik lap: „monumentálisabb s inkább kifejezi az izmos, erős termetű Bessenyeit, feje büszke s amint kézfejére támasztja, látszik, hogy filozofál”.

Kallós Ede alkotását végül 1899. május 9-én leplezték le a vármegyeháza előtti téren, amely teret 1910-ben Bessenyeire kereszteltek át. A mai helyére 1928-ban helyezték át, a helyén pedig leleplezték Kisfaludi Strobl Zsigmond első világháborús hősi emlékművét.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)