A rendet Jó Fülöp burgundi herceg alapította 1430. január 10-én harmadik házasságkötése idején, amikor a portugál király leányát, Izabellát vezette oltár elé. Burgundia a késő középkori Európa egyik leggazdagabb állama volt, fénykorát a közel fél évszázadig uralkodó Jó Fülöp (1419–1467.) alatt élte. A rendalapító új keresztes hadjárat megindítását, Jeruzsálem felszabadítását tervezte, s céljai eléréséhez nemzetközi karakterű világi lovagrendet akart létrehozni, melyhez az alkalmat az ünnepélyes esküvő szolgáltatta.

A lovagrendet a burgundi uralkodóház hírnevére, a Boldogságos Szűz és Burgundia védőszentje, Szent András apostol dicsőségére alapította, a katolikus egyház támogatásában, védelmében, a hit és a jó erkölcs terjesztésében szerzett kivételes érdemek elismerésére. Az Aranygyapjas Rend jelvénye, a középkori gyakorlatnak megfelelően, szimbolikus állatalak volt. Fülöp Jászonra, a görög mitológia hősére – aki társaival az Argo hajó legénységével, az argonautákkal elhozták az arany kos bőrt – gondolt az alapításnál. Egyházi kritikára felmerül a jelkép kapcsolatba hozása a bibliai Gedeon történetével is. 1431-ben, az első káptalani ülésen hagyták jóvá a rend statútumát, ekkor az egy időben élő rendtagok számát 31 főben határozták meg.

[REKLAM]

A rend élén „főnök és szuverén” (nagymester) állt, mellette négy főből álló tisztségviselő kar: a kancellár, a kincstárnok, az írnok és a címerkirály. Alapításától kezdve kifejezetten exkluzív kitüntetésnek számított, csak igen szűk körű, elit réteg számára volt elérhető: főnemesi családból származó, római katolikus vallású, feddhetetlen életvitelű férfiak nyerhették el. Az alapszabály szerint a nagymesteri méltóságot csak férfiak tölthették be, ha ez nem volt lehetséges, akkor a leányörökös férje. Merész Károly, az alapító utódja 1477-ben elesett Nancy városánál, örököse Burgundiai Mária kezének elnyerésével a rend nagymesteri méltósága, Miksa osztrák főhercegre szállt. Ettől kezdődően a nagymesteri címet a Habsburg család viselte. V. Károly császár 1516-ban vette át a rend irányítását, ami ekkor az angol Térdszalag Rend mellett, a legjelentősebb dinasztikus rendnek számított. A rendi jelvények és láncok kezdetben alkalmanként, az avatásra kerülő lovag számára készültek, ezért a korai rendjelek között nincs két egyforma, azok mind egyedi ötvös-, illetve ékszerészmunkák. A XIX. század második felétől a bécsi udvari kitüntetéskészítő cég, a Rothe und Neffe kapta meg a gyártás jogát, azóta a rendjelvények egységesek.

A Habsburg család osztrák, illetve spanyol ága is igényt tartott az adományozás jogára, így a XVIII. század elejétől a rend spanyol és osztrák ágra szakadt. Rendtagságot csak nagyon kis számban adományoztak az évszázadok során, emiatt a rendnek 1918-ig csupán 1215 tagja volt. Az Aranygyapjas Rendnek a XV. századtól kezdődően voltak magyar tagjai is. Uralkodók, fejedelmek, előkelő családok tagjai, eddig 83 fő, a spanyol Habsburg ágnak egy magyar tagja volt: II. Rákóczi Ferenc.

Kertész Fruzsina