Kohn és Grün 1944-ben találkozik az utcán. Kohn ruháján egy hatalmas sárga csillag virít. Grün megkérdi: „Kohn, te zsidó vagy?” Mire Kohn: „Nem, én vagyok a Dohány utcai seriff.” Ez a korabeli vicc volt a névadója annak a csöppet sem mókás elõadásnak, amelyiket FÜGE Produkcióban Mohácsi János, hazánk egyik legnevesebb rendezõje vitt színre több mint öt éve. Ő jegyzi a Móricz Zsigmond Színház nagysikerû Illatszertár címû romantikus komédiáját is, ezúttal azonban a vendégelõadásról kérdeztem.

RÉSZLETEK KONRÁD GYÖRGY KÖNYVÉBŐL

– Évekkel ezelõtt a Kaposvári Egyetem Mûvészeti Karán tanító Rusznyák Gábor kért meg, hogy színész osztálya számára készítsek gyakorlatként egy rádiójátékot – válaszolta. – Mondtam, az engem nem igazán érdekel, s a hallgatókat sem igen, viszont egy másik téma sokkal izgalmasabb lenne. A helytartó címû elõadásom egy rövid jelenetében a szereplõk holokauszt-visszaemlékezésekbõl olvastak fel részleteket. Mégiscsak kötõdve a hangjátékhoz, eszembe jutott az a megoldás, hogy mondják el teljes sötétségben a hallgatók ezeket a megrázó szövegeket. Ekkor születtek meg az elõadás alapjai, amelyek a késõbbiekben teljes átalakításon mentek keresztül. Az elsõ zsidótörvényektõl az életben maradottak visszatéréséig jutunk el. Ez utóbbi csöppet sem tekinthetõ happy endnek, egyebek mellett az olyan megjegyzések miatt, hogy „több zsidó jött vissza, mint ahány elment”. Az elõadás szövegei kizárólag megtörtént eseményekrõl szólnak, és csak személyes vissza­emlékezésekbõl származnak. Az in­terneten is sok ilyen dokumentum található, de az egykori diákok ugyancsak gyûjtöttek anyagot, például Bánfalvi Eszter készített egy ötórás interjút az egyik túlélõvel, aki halála elõtt még láthatta az elõadást. Az egyik szereplõ a saját nagymamája történetét mondta el nekünk. Elhangzik néhány részlet Claude Lanzmann Shoah címû dokumentumfilmjébõl, valamint Konrád György Elutazás és hazatérés címû könyvébõl is.

Mint Mohácsi János lapunknak elmondta, a színen lévõ sötét a történelmi sötétségre is utal. Az ebben töltött másfél óra nagyon erõs hatással van a nézõkre, de ha valakit ez sokkol, azt zseblámpa fényénél kikísérik a terembõl, majd folytatják az elõadást. Több ezer forrást olvasott el õ maga is a felkészülés idõszakában, az elhangzó szövegek roppantul magával ragadták, ezért nagyon kellett vigyáznia, hogy kézben tudja tartani a rendezõi feladatait. A zenei anyag – amelyet Kovács Márton írt és állított össze, aki játszik is az elõadásban – sokféle forrásból származik: héber népdalok, gyermekdalok, a treblinkai munkatábor indulója mellett egyetlen operettsláger is elhangzik, amelyik kötõdik a történések idejéhez. A színészek – köztük Lakatos Máté, a Móricz Zsigmond Színház mûvésze – zenélnek is.

KOMOLY KIHÍVÁS VÁR RÁJUK

Mint ajánlásként elmondta, ez nem a fáradt ember vidám, esti szórakozása. Olyan jöjjön meghallgatni, akinek esetleg kétségei vannak a holokauszttal kapcsolatban, érdeklõdik a történelem iránt, meg akarja tudni például, hogyan viselkedtek a magyar állampolgárok, a magyar állam, a németek, a zsidó foglyok egymással, miként mûködött egy koncentrációs tábor... Az ország sok városában, sõt a szlovákiai Ipolyságban is elõadták már a darabot. Hamarosan újabb komoly kihívás várja õket: New Yorkban is bemutatkozik A Dohány utcai seriff – ezúttal angol nyelven.

(Szerző: Sz. Kántor Éva)

(A képen: Mohácsi János (középen) A Dohány utcai seriff rendezése közben)