Nagy Lajos Imre szobrászművész, több mint harminc éve folytat képzőművészeti tevékenységet. 1974 óta állít ki elsősorban szobrokat, érmeket, de sokan grafikáival is találkozhattak. Több száz emlékérmet készített főleg bronzból, de számos ezüst- és aranyérmet is tervezett már.

Titkok az üvegben

A Nyíregyházi Egyetem Vizuális Kultúra Intézetének egykori vezetője az utóbbi években fordult főként az üvegek felé. A Városi Galériában bemutatott alkotások annyiban köthetők az alkímiához, hogy a művészt az anyaggal való kísérletezés foglalkoztatta elsősorban. Ennek köszönhetően minden szobor egyfajta véletlen eredménye, végső formájuk az alkotó számára is gyakran meglepetés.

– Az üvegben másképp gondolkozom, ez mind olyan, amit a saját kísérleteim alapján saját magam csinálok. Ez csak az üveg, vagyis az anyag és én közöttem lévő kapcsolatból alakul ki. Igazából nem egy olyan dolog, hogy én előre elhatározom, hogy ez csak ilyen és ilyen lehet, bronzban ezt meg lehet csinálni, de az üvegben nem. Az üveg annyira rejtelmes titokzatos anyag, hogy nem lehet rajta erőszakot elkövetni, úgyis az lesz belőle amit az üveg is akar – emelte ki a szobrászművész.

Nosztalgia mai köntösben

A galéria felső szintjének három termében bemutatott anyag, amely zömében női torzókból áll, egyes címek alapján, mint például Tartaroszban, vagy Árkádiai töredék, egy egykori idilli vagy talán sosem volt világ töredékeit ábrázolják. Elnézve az alkotásokat a nosztalgikus élmény mégis maivá válik, ha elég figyelmesek vagyunk. A törmeléküvegből készült művészi formákban ugyanis fellelhetjük többek között sörös vagy boros üvegek metamorfózisait is. A tárlathoz készült katalógust lapozgatva azt is megsejthetjük, amit a galéria fényviszonyai nem mindig engednek meglátni...hogy egy-egy szoborban a megvilágítástól függően számtalan új réteg bontakozhat ki.

Piszár Tünde