„Hát Nyíregyházán mikor lesz közraktár?” 1.

„Hát Nyíregyházán mikor lesz közraktár?” – tette fel a kérdést 1882-ben a helyi sajtó, amikor az ország más városaiban már gőzerővel épültek a modern gazdaságot kiszolgáló közraktárak. A válasz korántsem volt egyszerű: bankok, gazdasági érdekek, viták és elszalasztott lehetőségek szövik át azt a történetet, amely jól mutatja, hogyan maradt le – egy időre – Nyíregyháza egy kulcsfontosságú fejlesztésről. A múlt század végi dilemmák nyomába eredünk.

A kérdést eredetileg a Nyírvidék újságírója tette, amikor 1882-ben arról tudósított, hogy az országban Szegeden építik a második közraktárat. Hazánkban a közraktározás II. József rendelkezései nyomán jelent meg, de csak a kiegyezés után terjedt el. Az 1875. évi Kereskedelmi Törvény a következőképpen határozta meg a fogalmát: „Közraktár alatt azon vállalatot értjük, mely áruk elhelyezésével, és közraktári jegyek kibocsátásával foglalkozik”. Szintén a helyi lapban Deutsch Adolf így határozta meg a feladatát:

„a közraktár most így szól a termelőhöz: egy bizonyos árban átveszem a terményedet, ha ezen ár neked nem felel meg, rakd le helyiségünkbe, s mi adunk törvényesen megállapított kamat mellett előleget, ismét csak törvényesen meghatározott kezelési- s rakdíj mellett, s mindaddig felvigyázunk terményedre, mígnem kedved jön azon túladni”.

Nyíregyházán elsőként Haas Mór helybeli kereskedő lépett a színre 1880-ban azzal az ajánlatával, hogy saját költségén épít a gazdasági egyletnek egy raktárt, ha annak a kezelésével őt bízzák meg. S bár idővel az ellenzői is belátták, hogy „mily nagy fontosságú nemzetgazdasági érdekek fűződnek a mondott intézmény valósításához”, ennek ellenére még sokat kellett várni, míg az építkezéshez hozzáfogtak.

A Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank igazgatósága 1882-ben kereste meg a Felső Tiszavidéki Gazdasági Egylet közvetítésével a várost, miszerint készek lennének a vasút mentén egy közraktár építésére. (Ez a bank vette át a fővárosi közraktárak kezelését, továbbá Szegeden, Barcson és Fiumében létesített közraktárakat.) A tárgyalások megkezdődtek, a következő évben már az épület tervét is megküldték, és a helyét is kijelölték:

„a közraktár épülete a vasúti indóház melletti vendéglő kertjének keleti végében, a város tulajdonához tartozó területen, állíttatnék fel egyelőre 100 méter hosszúságban, mely épület összeköttetésbe hozatnék az államvaspálya síneivel”.

Valamilyen oknál fogva azonban a bankkal az ügylet nem köttetett meg.

 

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)