Amiről az utcák mesélnek - 105 éve választotta díszpolgárává Nyíregyháza Apponyi Albertet
Kevés magyar politikus neve forrt össze annyira a nemzeti kiállással, mint gróf Apponyi Alberté. A legendás szónok a trianoni béketárgyalásokon emelte fel szavát Magyarország mellett, ám azt már kevesebben tudják, hogy Nyíregyháza is különleges tisztelettel adózott előtte: 1921-ben a város díszpolgárává választották.
A város nagyjai közé került
A város képviselő-testülete 105 évvel ezelőtt, 1921. május 13-án tartott rendkívüli közgyűlésén választotta őt Nyíregyháza díszpolgárává. A kitüntető címet addig Kossuth Lajos, Benczúr Gyula és Wekerle Sándor viselte. Az ünnepelt érdemeit dr. Meskó László nyugalmazott államtitkár méltatta. Apponyi pályafutását egy magasröptű saséhoz hasonlította, akit „két szárnya viszi a magasba, egyik mély vallásossága, hite, a másik a földi sár felett a magas erkölcsi régiókba emelő eszményi felfogása”.
Apponyi érdemeit és díszpolgárrá választását díszoklevélbe foglalták, amelyet egy küldöttség juttatott el a grófnak.
Gyászlobogó került a városházára
A Nyírvidék 1933. február 9-én megjelent száma Apponyi nekrológját közölte az első oldalon. „Élete is, halála is a magyarság erejét és életjogát, a magyar feltámadás győzelmének hitét és eljövetelének bizonyosságát dokumentálja.”
A városházára kitűzték a gyász fekete lobogóját. A város díszpolgárának, a nemzet nagy halottjának emlékére gyászközgyűlést, a római katolikus templomban pedig gyászmisét tartottak. A közgyűlésen arról is döntöttek, hogy a polgári leányiskola Apponyi Albert nevét veszi fel.
Emléktáblát is kapott Nyíregyházán
A megye és a város a Trianon Társaság Nyíregyházi Szervezete közreműködésével 2014-ben emléktáblát állított a város díszpolgárának tiszteletére. Az avatóünnepségen Apponyi unokája, Pálffy István is beszédet mondott. Mint fogalmazott: „a közéleti szerep számára mindig önként vállalt kötelesség volt, célja a köz – szűkebb értelemben: hazája; tágabb értelemben: az emberiség – jólétének és haladásának szolgálata”.
A beszámolót Ilyés Gábor helytörténész juttatta el szerkesztőségünkbe.
