Az Univerzum suttogása – Interjúk Rochesterből és a Cinecittából

Nem az első és nem is az utolsó könyve ez Marik Sándornak, aki a megyei napilap főszerkesztő helyetteseként ment nyugdíjba. Úgy gondolta akkor, hogy itt és most vége az írásnak, jön a kényszerpihenő. Aztán felkérést kapott a Szabolcs-Szatmár Beregi Szemle szerkesztőitől, hogy legyen társuk. A kötet interjúi is a folyóiratban jelentek meg az elmúlt esztendőkben. Nagyon erős szellemi háttérmunka, sok előkészület kell egy-egy beszélgetés megírásához.

És jött az első példa Marik Sándor újságíró, szerkesztőtől:

Talán a nyíregyháziaknak emlékezetes személyiség Gloviczki Péter, aki 1962-ben, kisiskolásként megnyerte az első Ki? Mit? Tud?-ot. Később aranydiplomás orvos lett és most már 30 éve az Egyesült Államok TOP I klinikájának érsebész igazgatója Rochesterben és megmutatta az akkori varázsgömbjét, amivel megnyerte a Ki? Mit? Tud?-ot.

Az előző kötet megjelenése után hat év telt el, mialatt nagyon sok minden történt a világban. Egy dolog nem változott. Marik Sándor ugyanolyan szenvedéllyel ír, mint évtizedek óta.

Célközönsége az átlagolvasó. Az ő érdeklődésüket vette figyelembe, amikor írta és szerkesztette a kötetet. Életközelbe hozta ezeket a zseniális embereket, akiket talán még csak névről sem ismerhetne az olvasó. Eközben pedig szenzációs karriert futottak be itthon vagy a világ valamelyik távoli szegletében.

A 25 főszereplő között Antall István irodalmi szerkesztő. Bársony István akadémikus, Gelencsér András levegőkémikus Keskeny Ernő diplomata. Márka Szabolcs asztrofizikus. Zöldi László médiatörténész vagy Pintér Anina jelmeztervező, aki a nyíregyházi Művészeti Szakközépiskolából jutott Rómába a Cinecittában, ma pedig Los Angelesben dolgozik. Érdekes foglalkozása van Bokor Józsefnek is.

Témája a biztonság, tehát a repülőgép biztonsága, az atomerőmű, az önvezető autók, melyek most lesznek a legérdekesebbek. Aztán érdekes volt Hauser Adrienn zongoraművész, akit sokan ismernek a megyében, de különösen érdekes Pallai Mara, aki a Budapesti Bábszínház oszlopos művésznője, és a bábművészetről olyasmiket tudtam meg, amit el sem tudtam képzelni. Azt hittem, ez csak gyerekeknek való. Kiderült, hogy csak részben.

Ami közös ezekben az emberekben, hogy elszántan tanultak idegen nyelvet, sőt nyelveket, és valamennyiükre jellemző az élethosszig tartó tanulás igénye és tudata.

A fotókkal és névjegy tárral gazdagított könyv elérhető a Móricz Zsigmond Könyvtárban.

Matyasovszki Edit