A Beszédes kezek programsorozat szervezői a legkisebbekről sem feledkeztek meg. A mese mindenkié címmel jelmesés előadással várták az óvodásokat a nyíregyházi Móricz Zsigmond Könyvtárban, ahol végül több mint hetven érdeklődő szempár figyelte a műsort és tanulta meg, hogy nemcsak a hallók mesélhetnek.

IMÁDTÁK A KISKAKAST

A délelőtt a Kiskakas gyémánt félkrajcárja című mesével kezdődött, melyet Bodogánné Orosz Dóra jelelt el a gyerekeknek – egy jeltolmács pedig hallhatóvá is tette a kézjeleket. A nyíregyházi óvodások azonnal megörültek, hiszen a kiskakas és a császár nagy kedvencek mindenkinél: tapsviharban törtek hát ki. Ez volt az első, amit mindannyian megtanultak a mese során – a jelnyelvben a kezek integetésével mutatják ki, ha valami megtetszett, így a későbbiekben némán tapsoltak a legkisebbek is.

KARÁCSONYI HANGULATBAN

A második mesét Fazekas Dóra hozta el a gyerekeknek. Sokak számára még ismeretlen volt a történet, Fekete István Régi karácsonya. Dóra eljelelte, hogy ez egy hosszú mese, így ők a saját nyelvükön le szokták rövidíteni. Az óvodások nagy odafigyeléssel nézték a kézmozdulatokat, próbálták utánozni azokat. A régi-régi történetben egy szegény család karácsonya elevenedett meg, akik számára nem a díszített fa, a drága ajándékok – hanem a szeretet volt a legfontosabb. A gyerekek elérzékenyülten hallgatták a mesét és alig várták, hogy az óvodába visszatérve saját kezűleg készíthessenek ajándékokat a szüleiknek, és amikor megkérdeztem miért, csak annyit feleltek: „Mert ebben a szívünk is benne lesz!”

A program végén tea, mézeskalács és pogácsa várta a gyerekeket, akik a falatozás közben izgatottan beszélgettek a kézjelekről, köszönetképpen pedig már tudták: integetni kell!

Szöveg és fotók: Farkas Fanni