Új utakon a Sóstói Múzeumfalu

Erasmus+ program keretében, pályázati forrásból 2022. szeptember 6–9. között a Sóstói Múzeumfalu hat munkatársa szakmai tanulmányúton vett részt, melynek célja a dániai Aarhus múzeumainak felkeresése, modern interpretációs módszerek megismerése, kipróbálása volt.

Dániában sokat esik az eső és szinte mindig fúj a szél. Óriási szerencsénkre ezekből a kellemetlenségekből csak utazásunk harmadik napján kaptunk ízelítőt, amikor szállodánkból elindultunk, hogy ismét felkeressük Európa egyik legszebb és legszínvonalasabb skanzenét, Den Gamle By-t.

Az intézmény Dánia második legnagyobb városában, Aarhusban található, és magát nemzeti szabadtéri várostörténeti és kulturális múzeumként definiálja. Területén több mint 75 lakóépületet, 34 műhelyt és üzletet látogathatunk meg, illetve számos közösségi épületet, például patikát, iskolát, postát, telefonközpontot, jazzbárt. A múzeum három időmetszetet mutat be. Az első egységben az 1500-as évek közepétől az 1800-as évek végéig datálódnak az épületek, a második az 1920-as éveket, míg a harmadik egység az 1970-es éveket idézi meg. Ez utóbbiban kaptak helyet a múzeum legértékesebb tematikus gyűjteményei (órák, ezüst- és porcelántárgyak, plakátok), valamint az áruháznak „álcázott” föld alatti várostörténeti kiállítás, egy 1200 éves időutazás a viking kortól a 20. századig.

Den Gamle By-ben a látogatók a pénztárból rögtön a középkorba csöppennek, s ha időrendben járják végig az utcák két oldalán álló, sűrűn beépített épületeket, akkor csak a látogatás végén találkoznak a közelebbi múlttal. Jelenleg is folynak a múzeum új látogatófogadó központjának építési munkálatai, amely az 1970-es évekből származó háztömbök szomszédságában fog magasodni, így az időutazás iránya is meg fog fordulni.

Az 1909-ben alapított múzeum küldetése – ahogyan Thomas Bloch Ravn igazgató hatfős szakmai csapatunknak elmondta –, hogy közelebb hozza a történelmet az emberekhez. Az intézmény az emberekért van, és nemcsak a múlt feltárásában, hanem saját korunk megértésében is szerepet akar vállalni. Hogyan tudja ezt megvalósítani? Számos interaktív módszerrel és eszközzel, melyeket mi is láthattunk „működés” közben, kipróbálhattunk, vagy éppen hallhattunk, ízlelhettünk. Mert a skanzen minden érzékszervünkre egyszerre akar hatni. Egy falusi kultúrát bemutató múzeum munkatársaiként már-már otthon érezhettük magunkat, amikor a legrégibb városrészben egy istállószerű épület mellett elhaladva tehénbőgésre lettünk figyelmesek, míg a koporsókészítő műhelyébe lépve a koporsót gyaluló mestert és segédjét láthattuk élethű bábuk formájában, s az élményt a gyalulás hangjai tették teljesebbé.

A múzeumi interpretáció egyik leglátványosabb műfaja az ún. élő történelem (angolul: living history), amelyet az 1990-es évek végétől honosított meg az aarhusi múzeum. Ennek lényege, hogy korhű viseletbe öltözött animátorok személyesítenek meg az adott korszakból egy-egy szereplőt, akit meghallgathatunk vagy beszélgethetünk vele, s ezáltal belepillanthatunk mindennapjaiba, esetleg élete egy-egy különleges eseményébe. Óriási élmény volt találkozni a pék feleségével, akitől az 1885-ből származó pékségben történelmi receptek alapján készült, frissen sült süteményeket vásároltunk, vagy betérni az 1920-as éveket bemutató városrészben a könyvkereskedésbe, ahol a kereskedő úgy fogadott bennünket, mintha 1927-ben lennénk. Az ún. „helyhez kötött” karakterek mellett Den Gamle By-ben ún. „mozgó” karakterekkel is találkozhatunk. Mi egy lelkésszel futottunk össze, akit egy teológushallgató személyesített meg, s „csupán” az volt a feladata, hogy a hozzá forduló látogatókat tájékoztassa, mivel a skanzenben nincsenek útbaigazító táblák. Polgári foglalkozását a múzeumban dolgozó előadók vezetőjétől, Ida Bonderup Pallesentől tudtuk meg, aki a szerepeket játszó múzeumi alkalmazottak és önkéntesek motivációiról, egy-egy élő történelmi bemutató megszületésének folyamatáról is sok érdekeset mesélt.

2022. szeptember 6–9. között jártunk Aarhusban, s az itt eltöltött idő alatt négyszer kerestük fel a skanzent, amely mindig újabb és újabb meglepetéssel szolgált. Így utolsó alkalommal megfigyelhettünk egy múzeumpedagógiai foglalkozást, ahol a gyerekek az 1800-as éveknek megfelelő öltözékben éppen mosáshoz készülődtek, illetve az iskola mögötti kertben a fáról lehullott gyümölcsöt gyűjtötték össze.

Az Erasmus+ program keretében, pályázati támogatásból megvalósított tanulmányút során szakmai csapatunk két másik aarhusi múzeumot is felkeresett. A tengerre és erdőre néző Moesgaard Museum 2014 óta látogatható, világszínvonalú régészeti és néprajzi kiállításokkal várja az érdeklődőket. Egy néprajzi gyűjteménnyel rendelkező múzeumból érkezve különösen izgalmasnak találtuk A holtak élete című néprajzi tárlatukat, amely azt mutatta be, hogyan élnek tovább a halottak a különböző kultúrákban, és hogyan élik meg az élők a halottakkal való kapcsolatot. Itt is számos interaktív eszközt kipróbáltunk, táncolhattunk mexikói csontvázakkal és koponyákkal, megremeghettünk a látványtól, ahogy az ősök felfedik magukat a szellemmaszkokon keresztül, és tanulmányozhattuk, hogy a dán felmenők milyen tárgyakat hagytak szeretteikre, illetve azt a diskurzust, amit a múzeum a látogatókkal folytat a témában.

Három és fél napra tervezett látogatásunk utolsó szakmai állomása a KØN – Gender Museum volt, amelyet 1987-ben nőtörténeti múzeumként (eredeti neve: Kvindemuseet) alapítottak. 2016-ban az intézmény tematikus fókuszát kibővítették a nemek és a szexualitás tágabb értelemben vett kérdéseire, majd ennek megfelelően a múzeum nevét is megváltoztatták. A múzeum a látogatókkal folytatott párbeszédre építi kiállításait; nyíltan vállalja, hogy társadalmi vitáknak is helyet kíván biztosítani. Sokszor aktív és modern múzeum.  

Szeptember 10-én reggel indultunk haza és az út során lehetőségünk nyílt a tapasztalatok összegzésére. Nagyon sok ismerettel és új élménnyel gazdagodtunk, s azzal az elhatározással érkeztünk meg Nyíregyházára, hogy a megismert jó gyakorlatok közül többet bevezetünk, elősegítve a Sóstói Múzeumfaluban látható kiállítások befogadását és megértését, a látogatói élmények elmélyítését.

A projektet az Európai Bizottság támogatta. A közleményben megjelentek nem szükségszerűen tükrözik az Európai Bizottság nézeteit.