Sztárparádé a Rózsakertben – Ganxsta Zolee, Hujber Ferenc, Varga Iza együtt játszanak egy vígjátékban  

Kétfelvonásos téboly – rendhagyó jelzőkkel méltatják az eddigi kritikák a Bánfalvy Stúdió Nicsak, ki lakik itt?! című produkcióját. S valóban, a társulat fergeteges előadással készül Nyíregyházára, a vígjátékot a Móricz Zsigmond Színház üzemeltetésében működő Rózsakert Szabadtéri Színpadon láthatjuk majd. A darabról beszélgettünk Bánfalvy Ágnes színművésznővel, a Stúdió alapítójával.

– Kezdjük a legelején: hogyan esett a választás erre a darabra?

– Mindig keresem, keressük az újat, ezt a művet is elolvastuk a csapattal és megfogott minket. Michael Cooneyt alapból nagyon szeretjük, elképesztően jó író, szép örökséget visz tovább, hiszen apja, Ray Cooney a műfaj koronázatlan királya. Örökölte a készséget, nem véletlen, hogy mennyit játsszák a világ számos pontján, nagyon igényes és hihetetlenül szellemes, fergeteges a stílusa.

– Hányadik előadásnál tartanak?

– Az eredeti és a felújított változatot száznál is több alkalommal adtuk elő az ország különböző pontjain és a határon túl is, de folyamatosan műsoron szerepel.

– Mai kifejezéssel élve több szempontból is „ütős” ez a produkció, „kétfelvonásos téboly”, azzá teszi a téma, az előadás lüktetése, a szereplők lendülete.

– Szerencsére van nekünk egy nagyon kedves írónk, dramaturgunk a híres Benedek családból, Benedek Albert. A színházi és a filmes világban egyaránt fantasztikusan mozog, mi is nagyszerűen összekovácsolódtunk vele. Közösen született meg az elképzelés, hogy ezt a művet ragadjuk meg, vigyük színre, de gyorsan érvényesült a dramaturgiai kreativitás, ami adott egy egyedi csavart a történetnek. Eredetileg Angliában játszódik, angol főszereplővel, de jött az ötlet, hogy miért ne legyen magyar a főhős? Angliában, angol feleséggel, lengyel és magyar rokonnal, illetve baráttal. Ezt átültettük ebbe a közegbe, ennek köszönhetően rengeteg új elemmel lett gazdagabb, s így elképesztően szellemes helyzetek, fordulatok széles tárháza nyílt meg. Működik a sztori, és tükrözi a szemléletünket is, hogy mindig újítunk valamit, beleszövünk valami egyedit, amitől lendületesebb, élőbb lesz, természetesen sok-sok humorral.

– Egy darab, előadás akkor ütős igazán, ha korszellem is megjelenik benne, vagyis érvényesül, hogy a színház tükröt tart elénk. Ezúttal a csalás-becsület dilemmájának sűrűjébe csöppennek majd a nézők?

– Az mindig jó kérdés, hogy meddig vicces egy történet, s mikor bukkan fel benne a nem mindig vidám valóság, de ezt döntse el majd ki-ki maga. Ez egy fantasztikus vígjáték, bemutatja, hogyan sodródik valaki egy nehéz kihívásokkal, de komikus szituációkkal teli helyzetbe, miként próbál meg kiúszni abból, de csak egyre jobban elsüllyed benne, ahogy bevonja a többieket is. Garantált a fergeteges szórakozás, s közben biztosan bevillannak majd az élet képkockái. Cooney mindig gondoskodik az erkölcsi mondanivalóról, megadva a lehetőséget, hogy a végén levonjuk a tanulságot, de szellemes végkimenetellel.

– Térjünk ki külön a zenére: ganxstásan lüktetős, szövegben „odamondós” – mennyire fokozza a hatást, segít rá a történetre?

– Mondhatnám, hogy amikor felkértük Ganxsta Zoleet, biztosra mentünk, ő pedig elvállalta, és írt egy számot. Nagyon vicces, ahogy a két Szűcs, vagyis Hujber Feri és Ganxsta Zoli, a két unokatesó rapperként beindulnak Londonban, és ahogy összejátszanak ebben is. A lengyel baráttal kiegészülve nagyot alkotnak. Ez az élethelyzet is sok-sok félreértés láncolatából kuszálódik össze, amiből jócskán árad a vidámság, nagyon szellemes, jó darab született belőle, személy szerint nekem is nagyon tetszik.

– A nézőtéri hangulatról már látni, hallani visszajelzéseket, de hogy érzik magukat a színészek ebben a darabban?

– Rengeteget számít, hogy mi egy összeszokott csapat vagyunk, bízunk egymásban, mind szakmailag, mind emberileg, és mindez az előadásokban teljesedik ki. Valaki azt mondta nekem, hogy ő ennek a produkciónak a tapsrendjén is látta, milyen nagyszerű a gárda, a hangulat, igazi család vagyunk. S ez valóban így van. Fontos, hogy a színészek nemcsak egymásban, hanem saját magukban is bíznak, élvezik és szeretik azt, amit csinálnak, s ezt a néző is érzékeli.

– A néző inkább szórakozni fog, vagy komoly tanulságokkal lesz lekötve? Mire készüljön a nyíregyházi közönség?

– Egy elképesztően szórakoztató, szellemes, aranyos, kedves, ártatlan történetre, amelyben a bizonytalanságok és a bonyodalmak végén mindenki jó útra tér, s megoldódik minden. Folyamatosan követem az előadásokat, amikor tehetem, beülök megnézni, s amikor tavaly felújítottuk a Nicsak, ki lakik itt? darabot, újra elmentem rá. Gondoltam, az első felvonás után majd megyek tovább, de maradtam a végéig, annyira tetszett, s az volt a legjobb, hogy nemcsak nekem, hanem a közönségnek is, mindenki annyit nevetett. Egyébként a teljes felszabadultság elérése nem könnyű, nem lehet olcsó eszközökkel kicsikarni a közönségtől, az csak teljes, odaadó játékkal és hiteles történettel érhető el. Karinthyt követve a humorban nem ismerünk tréfát. Csodálatos színészeink vannak, nevük és tudásuk garancia az előadás színvonalára és teljesítményére. Számomra különleges élmény, ahogy a hétköznapokon, a próbák alatt nézem őket, hogy úristen, hogyan dolgoznak, feszülnek meg, hogyan akar mindenki odaadni magából mindent.

– Számíthatunk-e rá, hogy újra személyesen is köszönthetjük Nyíregyházán, elkíséri az előadást?

- Az könnyen elképzelhető, mert nyáron egy kicsit felszabadulok, és akkor könnyebben tudok én is menni, mozogni a csapattal. Nyíregyházára meg különösen jó szívvel megyek, hiszen tavaly is voltam az Abigél előadással. Maga a város bámulatos fejlődést produkált az elmúlt években, évtizedekben, komoly kis ékszerdoboz lett belőle. Ettől is fontosabb számomra a viszonyom az ottani közönséggel, emberekkel. Amikor az Abigélt játszottuk, csodálatos volt, amilyen rajongással, szeretettel fogadták a darabot, és személy szerint engem is. Megszólítottak az utcán, megköszönték, gratuláltak, megöleltek. Olyan fantasztikus élményben volt részem, hogy a mai napig elmesélem ezt, ahol csak tudom. Nagyon jólestek a szeretetnek ezek a megnyilvánulásai, az őszinte gesztusok. Most is jóleső érzéssel tölt el, ha rá gondolok, örömmel megyek újra Nyíregyházára.

(Szerző: Nyéki Zsolt)