Itt a farsang, áll a bál
A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszakban megmozdultak a város különböző civil egyletei, hogy jelmezestély, teaestély, vígestély vagy egyszerűen csak álarcosbál néven Karnevál hercege előtt hódoljanak.

Az általában jótékony céllal meghirdetett rendezvényeket a Nyírvidék is beharangozta, majd röviden tudósított is róluk. A bálok sorából kiemelkedtek a Jótékony Nőegylet rendezvényei, amelyeket általában a farsang utolsó napjára, húshagyó keddre időzítettek. Az árva leányok és elaggott öregek felkarolását célul tűző egylet báljainak erkölcsi és anyagi sikereinek titka a szervező nőegyleti tagok minden apró dologra kiterjedő figyelmessége volt. Pompásan sikerült és szép bevételt hozott az 1888-as teaestélyük is, amelyről „a vendégek egy nagy része reggel 6-7 óra felé csak azért volt kénytelen hazamenni, mert minden enni- és innivaló elfogyott, s a legvastagabb g-húr is elpattant a Benczy Gyula hegedűjén”.

A báli mulatságokat sokáig a nagyvendéglő tánctermében rendezték. A mai Hősök szobra helyén álló épület azonban 1888 novemberében leégett. Ezt követően a főgimnázium tornatermét, majd az evangélikus elemi iskola dísztermét alakították át báli célokra. Igazi megoldást a Korona szálló megépítése jelentett, amely egyben a város szállodai gondjait is enyhítette. A szállót 1895 novemberében adták át a nagyközönségnek és a következő évben már a farsangi bálozók is birtokba vehették. Itt már nagyobb helyen és méltóbb körülmények között rophatták a francia négyest, a polkát, a valcert és a csárdást a táncolók. 1922-ben örömmel nyugtázta a tudósító, hogy Karnevál herceg „fejedelmi trónjához ezrek és ezrek járultak. Bál bált követett, ifjak és leányok a társadalmi osztályok valamennyiéből táncos kedvvel libbentek át a Korona nagytermén. Kevés ember van, aki ezen a farsangon ne táncolt volna. Rég pihenő bokák verődtek össze a muzsika rigmusára. Táncoltak ifjak, öregek.” Ekkor már Benczy Gyula helyett Mantu Aladár és csapata húzta a talpalávalót.

Szerző: Ilyés Gábor helytörténész