A sonkák között megkülönböztetjük a nyers, a hőkezelt, valamint a formában vagy bélben hőkezelteket, és külön kategóriát képez a parasztsonka. Valamennyi termék minőségi követelményeit a Magyar Élelmiszerkönyv szabályozza. „Húsvéti sonka" alatt a nyers sonkákat, a hőkezelt sonkákat és a parasztsonkát értjük. Vásárláskor érdemes alaposan tanulmányozni a jelölést, ami egyértelműen megmutatja, hogy milyen típusú és minőségű termékkel van dolgunk. A címkén a nyers sonkák esetében a „nyers sonka", a hőkezelt sonkák esetében „főtt sonka" vagy „sült sonka" megnevezést olvashatjuk. Szintén érdemes figyelni, hogy hagyományos pácolással, vagy gyors pácolással készült-e a termék, valamint, hogy a jelölésen a „füstölt" vagy a „füstölt ízű" kifejezés szerepel-e. Utóbbinál ugyanis közvetlenül juttatják az aromát a húskészítménybe. A hagyományos pácolt, füstölt sonka íz-élményt keresőknek nem javasolt a „gyors pácolt" és „füstölt ízű" jelzővel ellátott termékek választása. Vásárlásnál, a lejárati idő mellett érdemes ellenőrizni, hogy a sonka ne legyen túl kemény vagy beszáradt, valamint fontos, hogy a termék ne engedjen levet. Tojásvásárláskor fontos, hogy csak tiszta, friss, ép tojást vegyünk. A tojás dobozán ellenőrizzük a minőség-megőrzési idő lejáratának dátumát, közeli lejárati idejű termék esetén gondoljuk át, mikor, mire szeretnénk felhasználni a tojást. A tojásokon szereplő kód első számjele a tartási technológiára utal, amit a származási ország betűjele és a termelő tízjegyű regisztrációs száma követ. A kistermelők jelölés nélkül árusíthatnak a helyi piacokon, tőlük szóban kérhetünk tájékoztatást. Az üzletekben a tojást tálcáról hagyományos kiszolgálással vagy önkiszolgálással is lehet árusítani. Ilyen árusítási módok esetén feltűnő helyen kihelyezett feliraton tájékoztatni kell a vásárlókat a tojáscsomagoló központ azonosító számáról, a minőség-megőrzési idő lejáratának dátumáról, valamint a megfelelő tárolásra vonatkozó ajánlásokról.

Szoboszlai Tibor

(Fotó: internet)