A padlás című ikonikus musical dalai újra felcsendülnek a nyíregyházi teátrumban

Október 30-án, mindenszentekhez közeledve, bérletszünetben látható a Móricz Zsigmond Színház közönségkedvenc előadása, A padlás. A különleges élményekben bővelkedő teátrum egyik legvarázslatosabb produkciójának titkát Herceggel, az 500 éves, finomlelkű szellemmel, vagyis a szerepet játszó Horváth Viktor színművésszel próbáltuk megfejteni.

– Több éve tartja műsoron ezt a darabot a színház, a sikerre és a közönség igényeire reagálva. A színész számára is megunhatatlan?

– Nyugodtan kijelenthetjük, hogy igen! Mi, színészek is nagyon szeretjük ezt játszani, szívesen keltjük életre ezeket a kedves, szerethető figurákat, bújunk bele a bőrükbe és lelkükbe. Élvezzük a játékkal szerzett öröm élményét, amióta csak bemutattuk ezt a darabot, rögtön egy hullámhosszon mozogtunk a közönséggel, korosztálytól függetlenül. Nem véletlenül ment az első évadban bérletes előadásként és bérletszünetben is, és képes még mindig feltölteni minket is, folyamatosan találunk benne valami újat. Úgyhogy, igen, nagyon szeretjük mi is.

– Mi adja a varázslatot ennek a majd’ 40 éve bemutatott félig mese, félig musical műnek: a zene, a szöveg, az előadás?

– Ez mind együtt. Szerintem elképesztően szerencsés csillagzat alatt született meg ez a mű, de ha mégis rangsorolnom kellene, akkor a legnagyobb siker eredője talán a dalokban lelhető fel. Presser Gábor, Sztevanovity Dusán és Horváth Péter szerzeménye nem véletlenül vált kultikussá, a dalokat ugyanúgy dúdolgatja egy 80 éves, mint egy 5 éves. A téma is könnyen utat talál az emberek nagy többségéhez, az örökérvényűség jegyében szól az egyszerű mindennapjainkról és az azokat széppé tevő dolgokról, mint a barátság, az összetartozás, a szerelem.

– Egy premier mindig magával hozza az újdonság izgalmát, de egy több évadban játszott darab is kelt még belső remegést a színészben?

– Ez egy nagyon jó kérdés. Akkor működik ez jól, ha mindig előjön egy kis izgalom, izgatottság, várakozás, izgulás, mert ez azt jelenti, hogy jól akarsz teljesíteni, felejthetetlen élményt szeretnél nyújtani mindenkinek, aki aznap lát a színpadon. A padlás esetében a bemutatót követően nem is tudom, talán már hetvenedik előadás felé közelítünk, de a színésztársaimmal együtt még mindig ugyanúgy készülünk és trenírozzuk magunkat, mint a bemutató napján.

– Egyébként egy darab érlelhető, mint a jó bor? Egy padláson lehet még mit csiszolni? Egyáltalán vannak még próbák?

– Klasszikus értelemben vett próbák már nincsenek rá, csak felújító próbák, amelyekre szükség van, hiszen folyamatosan játszunk mást-mást, sokszor egyszerre több darabban is. Ezúttal sem marad el ez a ráhangolódás, de gyorsan visszajönnek az emlékek, a mozdulatok, a „hogyan, mit és merre” eseménysorozat. Szinte csukott szemmel is tudjuk már, hogy a színpadon pontosan ki hol áll, mit csinál, mit mond, tényleg egy-két próbával könnyedén visszarázódunk. Ugyanakkor egy-egy többször játszott produkció érezhetően érlelődik, és jelen esetben kíváncsi leszek az új tapasztalásokra. Most viszonylag hosszabb idő után kerül újra színre A padlás, és még mindig meg tudja ütni az ember fülét egy-egy mondat, ami fölött addig elsiklott vagy másképp értelmezte. Egész biztos vagyok benne, hogy ezt a padlást sem söpörtük le teljesen, még mindig rejt valami újat, izgalmasat, szépet mindenkinek.

– Rendre megtalálnak a zenés, énekes darabok. A Herceg szerepe is ilyen, ám ezúttal hiába énekelted el a legszebb varázsdalaidat – a darab számos üzenetéből az emlékezés és a magány elűzése a tiéd?

– Sohasem titkoltam, hogy közel áll hozzám ez a műfaj, szeretem és nagy játékkedvvel vágok bele minden új kihívásba. Herceg karakterét kifejezetten kedvelem, és boldog vagyok, hogy részese lehetek a musical színjátszás hazai történetében is ikonikusnak számító színdarab nyíregyházi adaptációjában. A négy szellem közül Herceg hozza a lírai vonalat, az enyhe modorosság mögött folyamatosan érzékelhető a jó szándék. Igen, jelen van az emlékezés, már csak azért is, mert egyfolytában hurcolja magával az óriási varázskönyvét, amiben már minden fel van jegyezve. Így tehát ő már mindenről tud, ami megtörtént, és némi naivitással, de rettentő kitartással csak a közös céljuk lebeg előtte, amit bármi áron el szeretne érni.

– Említetted, hogy korosztálytól függetlenül rajong a közönség ezért a darabért. Szerinted mi az, ami leginkább megfog, megérint fiatalt és felnőttet egyaránt: az új esély, a megbocsátás, a ragaszkodás, a szeretet, az összetartozás?

– Ezek egytől egyig fontos üzenetként jelennek meg, de fontos keretet ad az egésznek, hogy jó tartozni valahova, jó részese lenni egy csapatnak. Ott fönt, a padláson ebben rejlik a varázslat. A négy szellem már több száz éve bolyong, amikor egyszer csak végre találkoznak egy olyan emberrel, aki látja őket, aztán újabb társakra, segítőkre lelnek, akik visszaadják a reményt, hogy még sincs elveszve mindaz, amiben oly sokáig hittek. Az ő életükben is megadatik a reménysugár, hogy végre tényleg eltalálnak arra a csillagra, amit oly kitartóan kerestek. Mindent átjár az a felemelő érzés, hogy milyen jó egy igazi, önzetlen közösség tagjának lenni, milyen jó így egy közös célért küzdeni. Értelmet nyernek olyan fogalmak, mint barátság, összetartozás, szeretet, szerelem, s hogy mit is jelent valahová születni, vagy megtalálni, meglátni azt, amire vágyunk. Ez teszi nagyon szerethetővé ezt a történetet és ezt az előadást minden korosztály számára.

(Szerző: Nyéki Zsolt)