A szaloncukrok ma már géppel készülnek, és csomagolásukra sem figyelnek annyira oda, mint régen, amikor az édességeket még cukrászok formázták. Aztán már megkönnyítette a szakemberek dolgát a fondant-készítő gépek megjelenése, de még ezután is sokan otthon készítették maguknak a karácsonyi édességet. Kezdetben még a neve is más volt, Jókai műveiben például szalonczukkedliként találkozunk vele. Már akkoriban is nagyon sokféle ízben készítették, választható volt az íz és a küllem is, ami annak idején különböző színű, mintájú, textúrájú sztaniolpapírt jelentett, amit kézzel rojtoztak ki a két végén.

A kedvenc a zselés

Nagyon megoszlanak ezzel kapcsolatban a vélemények, de a tesztek szerint még mindig a zselés szaloncukor a legnagyobb sláger. A második helyen a kókuszos, a harmadik helyen a tejkaramellás ízvilág áll, de ma már tényleg csak a képzeletünk szab határt az édessége ízét illetően. A fára felaggatott finomságokat szinte minden családban lopják, azaz titokban elcsenik a belsejét, a papírt pedig ügyesen kitömve a fán hagyják – hogy aztán a következő csendben falatozni vágyó dühösen szembesüljön az átveréssel.

Készítsük házilag

Nem is olyan bonyolult szaloncukrot előállítani otthon. Ha a forma és az állag megvan, akármilyet készíthetünk. A hagyományos alaphoz félkilónyi cukorra van szükség, amit másfél deciliternyi vízben vagy tejben tíz perc alatt sűrű fondant-ná főzünk. Amíg meleg, gazdagítsuk 5 dkg vajjal, 10 dkg darált keksszel, 10 dkg étcsokoládéval, ízesítsük kedvünk szerint, majd öntsük sütőpapírral bélelt tepsibe. Vágható állagú masszát kapunk, amit már csak ki kell porciózni.

Forrás: ridikul.hu