Emlékdélutánt tartottak Henzsel Ágota főlevéltáros tiszteletére Nyíregyházán

Az ELTE történelem-levéltár szakán végzett nagycserkeszi születésű levéltáros igazgatóhelyettes, majd osztályvezető volt az intézményben.

Kutatási területe Szabolcs és Szatmár megye XVI. és XVII. századi története, illetve a nyíregyházi bokortanyák múltja a XVIII. és XIX.században. Hivatása szerint azok közé tartozik, akik életükben nemigen kerülnek reflektorfénybe. Haláluk után az emlékezés okán lesznek igazán ismertek és elismertek. A levéltárban sokak számára érdektelen tanulmányok születnek, mégis fontos tudnivaló a múlt, a hiteles jövő látószögéből.

További képekért kattintson a fotóra!

Kujbusné Dr. Mecsei Éva a Megyei Levéltár igazgatója így emlékezett:

Egy olyan csendes, türelmes, nagy szaktudással rendelkező főlevéltáros volt, aki mindannyiunk mintaképe lehet, és aki a latin tudásának, szorgalmának köszönhetően tulajdonképpen a feudális iratok nagy ismerőjévé vált Balogh István után. Mint nyíregyházi születésű, fontosnak tartotta a bokortanya kutatást, úgyhogy a bokortanyai iskolák történetében is maradandót alkotott.

Henzsel Ágota az oklevelekkel és Rákóczi-kori iratokkal foglalkozott, illetve mindazokkal a kutatókkal, kollégákkal, akik tanulni akartak a források ismeretéről. Arról az időutazásról, amit a levéltárban megélhetnek.
Ez a munka élethosszig tartó írást és olvasást igényel, folyamatos jelenlétet a kutatásban.

Azt hiszem, hogy mindannyiunk után maradnak befejezetlen munkák, és így van ez jól, hiszen Ágota is tavaly nagy lelkesedéssel tervezte ezt az évet. Margócsy Jocó bácsi 100 éves születésnapjára az itt lévő 100 doboznyi hagyatékot szerette volna rendezni és úgy lejegyzékelni, hogy a közgyűjteményekkel egy közös virtuális jegyzéket hozzunk létre.

– szólt a folytatásról az igazgató.

Henzsel Ágota a reformációs projekt keretében a Nyíregyházi Tanítói Kör jegyzőkönyvének egy részét adta ki 2018-ban, és ennek a folytatása is szerepelt ez évi tervei között.

Segítette Sipos Ferenc kutatómunkáját Rákóczi kori tanulmányaival, illetve Vállajról és Újfehértóról készült írásait is megjelentette egy kötetben. Ennek volt a szerkesztője, mely az emlékdélután alkalmára, az ő tiszteletére jelent meg.
Mindannyian a helyébe kell lépjünk – fogalmazott az igazgató –, mert nemcsak levéltáros szakismeretet, hanem latin tudást is igényel, hogy közös munkával teljessé tegyük Henzsel Ágota szakmai életművét.

Matyasovszki Edit