Éliás, Tóbiás s mi szem-szájnak ingere

Lapocka és Fasírozott Rizibizivel, desszertként Derelye, Csöröge és Puszedli, s akkor még nem is említettük Aprólékot és Puliszkát, mindezek megkoronázásaként pedig az „ennivaló” Kökényszemű Katicát. Többek között ők a szereplői a hamarosan 90. évét betöltő Fésűs Éva fabulájának, amelyből 1973-ban nagysikerű film készült Greguss Zoltán, Balázsovits Lajos, Kaló Flórián és Harsányi Gábor főszereplésével. Lám, lám, a király (Urmai Gábor) is férfiből van, akihez az út, legalábbis a népi bölcsesség szerint, a hasán keresztül vezet! Ezt használja ki a főszakács (István István), hogy ne csak az ebédet, de az uralkodót is megfőzze céljai elérése érdekében, vagyonának gyarapításához. Nemcsak a kulináris élvezetek kielégítésének mestere, de a kincstárak kifosztásának is, hiszen már három környező ország koronás főjének adott a kezébe országalma helyett koldusbotot, miközben azért a rokonságának is (Szvrcsek Anita, Gyuris Tibor) csurrant-cseppent a jóból.

A koronáját adja 77 palacsintáért

Ezt ismeri fel az ifjú Éliás, Tóbiás fia („egy tál dödölle”), aki a „csípős” nyelvű udvari, de nem „sült” bolond (a kiváló Illyés Ákos) segítségével igyekszik elkerülni a fiaskót. „Keresd a nőt!” Ez lesz a jelszava, hiszen ha megnősül, az ifjú arát illetik meg a kam(a)ra kulcsai. Miközben az igazit álruhában keresi (Horváth Viktor), rábukkan Katicára (Dézsi Darinka), aki beleszeret az „erdőkerülőbe”. Közben a nézők találkoznak a nem csak a mesékben szereplő intrikákkal, árucsempészéssel, irigységgel, lopással, hogy rájöjjenek: az élet még a mesében sem habos torta! A megcélzott korosztályt tekintve nekem kissé sok is volt a rosszból, de ha a klasszikus mesék közül például a Piroska és a farkasra gondolunk, be kell látnunk, kész horror, mégis imádják az apróságok.
Akar-e a szerény körülmények között élő leány királyné lenni, avagy hű marad szegénynek hitt kedveséhez? Képes lesz-e a cselszövések dacára 77 palacsintát elkészíteni a felséges pocak megtöltésére? Mit tud sütni a ravasz főszakács, Derelye a másoknak szánt palacsintasütőjében? Borítsa fedő az előadásig! A színpadon gyönyörűséges jelmezben pompáznak a színészek varázsos díszletek között, ami Csík György remek munkáját dicséri. (Legfeljebb az kissé nonszensz, hogy az egyszerű sorból származó leányka arany topánban gyártaná a palacsintákat.) Remekül használják a fényeket a hangulat fokozására, s közben „hőseink” időnként nagy örömünkre dalra fakadnak Tamássy Zdenkó melódiáit énekelve. Csak sajnálhatjuk, hogy az érzékszerveink közül a szaglás és ízlelés kimaradt a játékból. (Néhány éve Németországban egy olyan mozi nézője voltam, ahol a kalózkapitány pipájának illatát is érezni lehetett.) (K)ajánlatunk csak kóstoló az előadásból, aminek során az említetteken kívül még sok-sok „finomság” kisül.

Szerző: Sz. Kántor Éva