Szalay Pál édesapja már felvidéki kőfaragó mester volt, aki rajongott a művészetekért. Nyolc gyermeke született, köztük Pál, a későbbi festőművész.

A MŰVÉSZETET VÁLASZTOTTA

A kis Szalaynak egy életre meghatározó élménye volt a lévai piarista templom oltárképe. Mivel a matematika nem tartozott az erősségei közé, így a hőn áhított erdőmérnöki pálya helyett a művészetet választotta: a tanítóképző után 1912-ben sikeresen felvételizett a fővárosi Képzőművészeti Főiskolára. A római ösztöndíj után Münchenbe került. Rövid hazajövetel után 1913-ban már Párizsban találjuk, ahol a Louvre-ban Rubenst tanulmányozza; egy gazdag megrendelőnek két másolatát is elkészíti. Az I. világháborúban a frontokat járja hadszíntéri tudósítóként. Legélethűbb rajzai „A nagy háború írásban és képben” c. hétkötetes könyvben jelentek meg.

1920-tól a Collegium Hungaricum lakója, Lodovico Fennotti híres freskófestő iskolájában kitanulta a freskófestést, a restaurálást és a műtárgyak megóvásának tudományát is. A Farnese-palota hangversenytermének mennyezeti Apollója az ő kezenyomát őrzi. Tanulmányutakat tett és kiállításai nyíltak Franciaországban, Németországban, Angliában. Rangos német és olasz társaságok választották tagjainak. Megfestette XI. Pius pápa arcképét is.

TANÍTÓKÉNT NYÍREGYHÁZÁN

Pályázat útján került Nyíregyházára, elnyerte a tanítóképző rajztanári állását. Negyven évig volt szakfelügyelő, s több iskolában fél évszázadon át tanított rajzot és művészettörténetet, egészen nyugdíjazásáig. Életművének jelentős része a Nyírséghez kapcsolódik. Egyik kezdeményezője a művészháznak, alapító tagja, majd évekig elnöke a Benczúr Körnek. Aktív közéleti ember volt. Játszott színdarabokban is, készített grafikákat, akvarelleket, bélyegeket, díszleteket, jelmezeket, plakátokat, meghívókat, okleveleket és képeslapokat. Az örökváltság centenáriumi monográfiáját ő illusztrálta. A polgármester felkérésére megörökítette a város nevezetesebb épületeit, régi utcáit. A megye híres kastélyait és templomait is lefestette. Kiállításait mindig nagy érdeklődés övezte, ahogy mindenki „Pali bácsijá”-t is. Megbecsült, többszörösen kitüntetett művész volt. Halála előtt nem sokkal költözött Szentendrére leányához. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra 1975. október 23-án. A Tűzoltó u. 21. sz. lakóházát a közelmúltban felújították. Időnként felbukkanó alkotásai az árverések keresett darabjai.

[REKLAM]

Megmaradt alkotásai: Suták Sámuel, Haczell Márton és Jármy Menyhért polgármesterek, Báthy Károly alpolgármester, Burger István földbirtokos és dr. Dohnál József portréi, Nyíregyháza címere, a borbányai, a kál-mánházi és a nyírszőlősi evangélikus templomok, a Vasgyár utcai ferences kolostor, a nyíregyházi Mártírok terei zsinagóga, a hajdúdorogi görögkatolikus székesegyház és a nyíregyházi Apáczai Csere János Általános Iskola freskói. De mind közül legfontosabb az 1930-ban felépült iparos székház (később Úttörőház, most Kölyökvár) emeleti dísztermébe készített „kis Feszty-körkép”: a 20x4 méter nagyságú „Városalapítás” című monumentális festménye, amelynek központi alakjai gróf Károlyi Ferenc és Petrikovics János.

Komiszár Dénes helytörténész