Áttekintés a szabolcsi áldozatok 1956-os tevékenységéről

Kutatásaim alapján 52 áldozata volt az 1956-os forradalomnak Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén (a továbbiakban: szabolcsi). Jellemző a Kádár-korszak tényszerűségére, hogy közülük 19-en nem is szerepelnek az úgynevezett „hivatalos névsorban”, pedig az áldozatok nevének feltárása: a kegyelet mécsesei!
Az 52 szabolcsi áldozat közül csupán 15 halt meg itt, a megyében, ezzel szemben Budapesten 29, Miskolcon pedig 4 személy vesztette életét, 1-1 áldozat halálának színhelye volt: Mosonmagyaróvár, Debrecen, illetve Szentgotthárd, s 1 forradalmár emigrációban halt meg.

I. Mi okozhatta a fővárosban meghalt szabolcsiak ezen meglepően magas számát? Az áttekintésből kitűnik, hogy nagyon sok budapesti forradalmi eseménynek szabolcsi résztvevői is voltak!
Így, Nyíregyházán már 1956. október 24-én (szerdán) gyászolt a Tárnok-család, mert: ezen a napon a fővárosban, a Magyar Rádió környékén Tárnok Ferenc (23 é.), frissen diplomázott mérnök és öccse, Tárnok Tamás (20 é.), közgazdasági egyetemi hallgató azonos lövéssorozatból halálos lövést kapott. Sírjuk a nyíregyházi Északi temetőben van, ahol Rácz István tanár, a Városi Munkástanács elnöke mondott búcsúbeszédet.

Ugyancsak 1956. október 24-én és szintén itt, a Magyar Rádiónál harckocsiban halt meg ifj. Rada János (19 é.), kisvárdai lakos. Kisvárdán temették el. (Itt, éppen csak utalok arra, hogy a forradalmi események Nyíregyházán késve, csak 1956. október 26-án, pénteken kezdődtek a Malinovszkij-szobor ledöntésével.)
A Köztársaság téri Pártház védelmében 1956. október 30-án már kétszer ennyi szabolcsi katona vesztette életét: Borbély Károly (26 é.), áv. főhadnagy, Rakamazról; Bódi Lajos (25 é.), hadnagy, Kisvárdáról; Kovács Géza (30 é.), őrnagy, Nagyhalászról; Péter József, áv. sorkatona, Apagy községből; Frank Ferenc (21 é.), áv. sorkatona, Vencsellő; és Orosz József (21 é.), áv. sorkatona, Újfehértóról. A felkelők ismételten közölték a védőkkel, hogy október 30-án reggelig szabadon elvonulhatnak, de ezt a Párt megakadályozta. Tény, hogy a Pártház ostroma és elfoglalása a forradalom egyik nagy haditette volt, Pongrácz Gergely vezetésével. Ebben az „erődítményben” kb. 120 pártmunkás, ávós és katonatiszt tartózkodott. Még előző este Kádár János is itt kereste fel Mező Imrét és árulta el a forradalmat! A Pártház védőinek a vesztesége 43 fő volt, a nehezebb helyzetben lévő ostromlóké ennek a háromszorosa. Másnap reggel a Pártház udvarán egy virágágyban Pongrácz Gergelyék tömegsírt találtak, s benne: 15 fiatal forradalmárt, tarkón lőve! A kommunisták tehát nem őrizgették a foglyokat, hanem kivégezték.

A Corvin közben harcolt a mátészalkai Balázs Ferenc (24 é.), vízvezeték-szerelő, akit 1957. április 10-én végeztek ki. Ő a Vöröskereszt szállítmányait és raktárait biztosította. Sírja a 301-es parcellában (Bp.) található. Szobra van Mátészalkán (1992., Bíró Lajos alkotása).
A Parlamentnél harcolt 1956. október 25-én Matuzsa György (33 é.), áv. főhadnagy, Vitka községből. Tüdőlövésben 2 nap múlva meghalt.

Önkéntes mentő volt a VII. kerületben Fórizs Tibor (20 é.), másodéves közgazdasági egyetemi hallgató, Nagyar községből (a sírja is itt van). A Péterfy Sándor utcai Kórház 384 fős önkéntes mentőszolgálatának a tagja volt.

Hovonyecz Gyula, „fiatal ember”, segédmunkás holttestét 1956. november 2-án szállították haza Kékcse községbe. Róla nem tudunk részleteket.

Hegedűs István (Nyíregyháza, 1924. május 2–1956. október 24., Bp.) öttusa bajnok és edzőt, október 24-én hajnali 4 órakor a margitszigeti Sportuszodába indulóban lőtték le az ávósok, a VI. ker., Izabella utca 60. szám alatti lakása előtt. A Kerepesi úti temetőben nyugszik. Lovas síremlékét ellopták! A Testnevelési Egyetemen (Bp.) 2003. október 22-én mellszobrot és ezután a Szófia utcában emléktáblát avattak tiszteletére. Nyíregyházi szülőházán: a Rákóczi utca 22. szám alatt, 2011. október 23-án emléktáblát kapott.

Bírósági ítélet alapján Budapesten végezték ki a következőket: Szabó István (37 é.), földműves, Botpalád (Fehérgyarmati Járás), 1957. június 27-én; Kiss Sándor (58 é.), földműves, Tiszadob, 1957-ben; Nagy József (29 é.), segédmunkás, Kisléta község, 1958. február 28-án; Kiss István (29 é.), nyomdai csiszoló, Panyola községből, 1958. október 16-án; Bódi József (29 é.), hivatalsegéd, Kisvárda, 1958. december 23-án; Babér István (31 é.), MÁV kocsikísérő, Záhony, 1959. február 13-án; s végül 1959. december 18-án itt végezték ki az újból elővett Komár József (45 é.), kerékgyártó és volt csendőrt, Pócspetri községből, valamint Ignéczi Károly (56 é.) csendőrt, Kemecse községből.

A forradalom után 42 évig semmit sem tudunk 4 szabolcsi katonáról. A rendelőmben mondta el 1998. július 8-án egy szobrászművész, hogy a budapesti Képzőművészeti Főiskolán (Andrássy út 69–71.) a szovjetek 1956. november 6-án reggel 8 fiatalt (4 főiskolást és 4 kiskatonát) a pincében igazoltattak és tarkón lőttek! A névtelenséget kérő szobrászművész határozottan állította, hogy a 4 katona szabolcsi volt (további 4 katonát életben hagytak). Azóta már 2 szabolcsi katonának az adatait sikerült tisztázni: Dancs Miklós (23 é.) harckocsivezető, Nyíregyháza és Gyirán Ferenc (22 é.) sorkatona, Biri község (Nagykállói Járás). Ők Mecséri János ezredes páncélos alakulataiból (Esztergom tábor Pf. 6581) szóródtak szét.

Itt említjük meg, hogy Szendi Dezsőt (35 é.), Tiszadob, páncélos alezredes (posztumusz: vezérőrnagy), az esztergomi 7. Gépesített Hadosztály tüzérparancsnokát 1958. november 15-én a soroksári ellenállás miatt végezték ki, s ugyanígy járt Kicska János (27 é.) honvéd főhadnagy is, Jánkmajtis (Fehérgyarmati Járás). Alkalomszerű itt megemlíteni vitéz Bocskay T. József, az Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség elnökének, megboldogult barátomnak 2010. október 6-ai értékes közlését, amely szerint a Juta-dombi és csepeli harcok miatt Kádárék 24 magyar katonát felakasztottak!

Az elszenvedett súlyos börtön után halt meg Budapesten (1968.) dr. Abrudbányai János, unitárius lelkész, Kocsord és Mátészalka, valamint Kiss Sándor (38 é.), a Parasztszövetség (Bp.) akkori vezetője, aki ezután emigrációban fejezte be életét (1982.). Ez utóbbi, „bibliás politikus” emléktáblát kapott 1991-ben Budapesten (V. ker., Báthori u. 24.) és szülővárosában, Vásárosnaményban mellszobrot állítottak tiszteletére (E. Lakatos Aranka alkotása). Meg kell említeni, hogy hívei Kocsordon díszes emléktáblát állítottak 1992-ben dr. Abrudbányai János tiszteletére is, az unitárius templom asszonytornácán (a rabtárs és utód: Nyitrai Levente lelkész szívességéből közölhetem).

II. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye áldozatait éppen csak felsoroljuk. Nyíregyházán 6 áldozat volt: Gabulya Mihály (42 é.) földműves, 1956. október 27-én délben a Kossuth téri tüntetéskor lőtték le a szovjetek (Balczó András evangélikus lelkész temette el); Csályi Ferenc (28 é.) főhadnagy, 1956. október 27-én éjjel a laktanya védelmében fejlövést kapott, Kádárék csak őt ismerték el és ápolták emlékét; Pintér István forradalmár, nyá. alezredes, elhurcoltként 1956. november 8–december 5. között az ungvári börtönben volt, majd hazaszállították a nyíregyházi börtönbe, súlyos cukorbetegségét nem kezelték itt és kómás állapotban kb. 1956. december 15-én kórházba szállították, s onnan már nem került vissza a börtönbe; Tomasovszki András (33 é.) tűzoltó őrmester, Nyírbogdány, ahol egy szovjet katona összeszólalkozás közben 1957. január 1-jén hasba lőtte, meghalt a nyíregyházi kórházban 1957. január 5-én, nem rokona a másik hasonló nevű mártírnak; Szilágyi László (34 é.) tervelőadó, a forradalom megyei vezetője volt és 1958. május 6-án a helyi börtönben végezték ki, együtt a helyettesével, Tomasovszky András (34 é.) villanyszerelővel, mindkettőjüket jeltelen helyen földelték el! Díszsírjukat és mellszobrukat (Tóth Sándor, Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása) 1991. március 15-én avatták fel a nyíregyházi Északi temetőben. Itt van 1956-os megemlékezéseink és hagyományápolásunk központi helye.

[REKLAM]

Záhony laktanyájának 1956. november 4-ei, reggeli ostrománál 5 magyar áldozat volt: Porjai Gyula (24 é.) főhadnagy; Steigelmaier Géza (25 é.) hadnagy; Lengyel József (25 é.) szakaszvezető; Kocsány Imre (23 é.) őrvezető, a harcosok szószólója és Virág Ferenc (21 é.) honvéd. Az 1990. november 4-én a záhonyi Önálló Légvédelmi Tüzérezred egykori laktanyájának a falán felállított: A honvéd mártírok emléktáblája (150x100 cm kőtábla) őrzi emléküket. A szovjet orvtámadásnak volt még: 29 súlyos sebesültje, akiket a kisvárdai Járási Közkórházban láttak el és 350 honvédet foglyul ejtettek!

Tiszabezdéd kisközségnek (Kisvárdai Járás) 2 áldozata is volt: Zsell Károly (73 é.) földművest 1956. október 30-án szovjet jármű gázolta el. Hadi felvonulás idején egy ilyen gázolás nem tekinthető közönséges országúti balesetnek (a kórházi adatok rendelkezésemre bocsátásáért dr. Mezey Károly sebész főorvosnak, országgyűlési képviselőnek tartozom köszönettel). Szőgyéni Géza (23 é.) fegyveres favágót(?) pedig a mándoki erdőben a szovjetek 1957. január 3-án meglőtték és Zemplénagárdon elvérzett. Előzetesen lelőtte az őt és három társát igazoltató Tóth János rendőr őrmestert (akinek sírja: nyíregyházi Északi temető XIII. parcella 258.) és súlyosan megsebesítette Ráduly Sándor rendőr tizedest. Szőgyéni sírja Tiszabezdéden van.
Kisvárda: Sípos Károly civilt 1956. október 27-én a Pénzügyőrség épülete előtti tüntetéskor szovjet lövés érte.
III. Megyénken kívül: Debrecenben 1 és Miskolcon 4 áldozatunk volt. Solymosi Ferenc (21 é.) honvéd (posztumusz: hadnagy) Debrecenben, laktanyája szovjet ostrománál halt meg 1956. november 4-én. Díszsírhelye: a nyíregyházi Északi temető III. parcella 4. sírhelyén van. Apja, a rakamazi sváb Schemnitzky Mihályból 1943-ban (!) névmagyarosítással Solymosi Mihállyá változott, később kétszeres sztahanovista és 1956-ban forradalmár lett (bebörtönözték, meghurcolták).

[REKLAM]

Miskolci áldozataink: Kanyó Bertalan (54 é.) segédmunkás, lakása: Fülpös (Mátészalkai Járás), a forradalomkor az ózdi Lenin Kohászati Művekben dolgozott és csupán jelen volt október 29-én az egyik népítéletnél, mégis 1957. április 27-én Miskolcon kivégezték. Eltemetve: 1995-ben (!), Kocsord községben. Az özvegyét 3 hónapra Tökölre internálták, mert férjezett nevét a rendőrségi „felkérésre” sem volt hajlandó megváltoztatni! Bartha Béla (30 é.) martinlakatos, Nyírlövő (Kisvárdai Járás), részt vett a fegyveres harcokban, majd 1956. december 10-én a tüntetésen, ahol a karhatalmisták és a szovjet tankok közösen verték szét a tömeget: 5 halott és 14 sebesült!; Antal Gyula rendőr törzsőrmester, Komlódtótfalu (Csengeri Járás), 1956. október 27-én népítélet áldozata lett; Hullár Gábor (33 é.) alhadnagy, Tiszabercel, 1957. február 7-én halálra ítélték és ugyanott kivégezték.

Ugyancsak megyénken kívül: Mosonmagyaróváron halt meg Stefkó József áv. főhadnagy, aki a mosonmagyaróvári sortűz után népítélet áldozata lett és másnap (1956. október 27-én) a kórházban agyonverték. Jelzem, hogy a népítéleteket a forradalom selejtjének, hordalékának tartjuk.
A nyíregyházi Dandos Gyula (19 é.) diákvezért 1957. február 10-én Szentgotthárdnál, a második határátlépési kísérleténél: lelőtték! Emléktáblát kapott 1993. október 22-én a Béla utcai Petőfi Kollégium (ma: Luther Kollégium) falán, s posztumusz nemzetőr hadnaggyá léptették elő. Ausztrián keresztül szeretett volna eljutni Svájcba, egykori ottani nevelőszüleihez. A Kádár-rendszer még halála után is tartott a cigány származású gimnazistától. Bizonyítja ezt a nyíregyházi Kossuth Lajos Evangélikus Gimnáziumban lévő 1956/57. évi Anyakönyv 30. oldalán olvasható hamis bejegyzés egy ávós tiszttől (a nevét is tudjuk): „A mai napon szülei kívánságára kimaradt. Más gimnáziumba felvehető. Nyíregyháza, 1957. július 14.” Történt mindez Dandos Gyula lelövése után 5 hónappal, s arról nem is beszélve, hogy nevezett ekkor már teljesen árva és állami gondozott volt.

Megemlítjük, hogy Vásárosnaményban 1996. május 16-án: Dandos Gyula Unitárius Cigány Egylet alakult. A csömöri Glória Victis Alapítvány emlékművén még 2008. november 2-án Dandos Gyula tiszteletére emléktáblát helyeztek el, Mága Zoltán adományából. Nyíregyházán, az Északi temetőben, a cigány emlékmű mellett kopjafát kapott a diákvezér.

Jómagam pedig büszke vagyok a Dandos Gyula emlékérem kitüntetésre, amelyet 2010. június 20-án a rendelőmben adott át a vásárosnaményi Dandos Gyula Cigány Egylet vezetősége.
Ezen rövid áttekintés is jól érzékelteti, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 1956-ban mennyi kitűnő forradalmárt, mártírt, példaképet adott a hazának.

Dr. Fazekas Árpád, 1956-os munkástanácsi elnök