Amiről az utcák mesélnek... - Lónyay 200!
Gróf Lónyay Menyhért 200 évvel ezelőtt, 1822. január 6-án született a Bereg vármegyei Nagylónyán. Magyarország egykori pénzügyminiszterének (1868–1870), majd miniszterelnökének (1871–1872) nyíregyházi kötődései is vannak.
Nagy szerepe volt a Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesület megalapításában. 1862-ben előbb Szabolcs vármegye birtokosait hívta meg egy értekezletre a városba. Mivel őket nem tudta rávenni az alapításra, így a város polgáraihoz fordult, akik támogatták ötletét és 1862. augusztus 17-én megalapították a Takarékpénztár Egyesületet, sőt tiszteletbeli elnökévé is választották. A Takarékpénztár 1912-ben felépített impozáns székháza így Lónyay emlékét is őrzi.
Pénzügyminiszterként támogatta azt a javaslatot 1868 végén, miszerint a Nyíregyháza–Ungvár vasútvonal építése kapjon állami kamatgaranciát, amely ennek köszönhetően 1873-ra el is készült.
Amikor 1869-ben a város megvásárolta Császárszállást, Lónyay közbenjárt a földhitelintézetnél, hogy az igényelt 200 ezer forint kölcsönt biztosítsa a városnak. Ezért az 1870. január 20-án tartott képviselő-testületi ülésen díszpolgári cím adományozásával fejezték ki hálájukat. Ugyanezen az ülésen ismét terítékre került a megyeszékhely áthelyezésének kérdése is. Az ez ügyben készült memorandumot, a Lónyay Menyhért pénzügyminiszter részére kiállított díszpolgári oklevéllel együtt egy küldöttség vitte a fővárosba február 4-én. Nem titkolt reményük volt, hogy a pénzügyminiszter támogatókat szerez ügyükhöz, s talán ennek is köszönhető, hogy 1871-ben, az igazságügyi reform következtében felállítandó törvényszéket Nyíregyházára telepítették.
Lónyay 1872-ben Nyíregyházán indult országgyűlési képviselői mandátumért, azonban a helyi függetlenségi, negyvennyolcas lelkületű választók kitartottak Vidliczkay József mellett.
Az egykori miniszterelnök emlékét a megyeháza előtt 2000 óta szobor, 2017-tõl pedig a NAV Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Adó- és Vámigazgatóságának Dózsa György utcai épületének udvarán emléktábla őrzi városunkban.
(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)
