Nyíregyháza háziezrede 1891. november 3-án ünnepélyes keretek között birtokba vette a lovassági laktanyát. Ahogyan az egyik újságcikkben megfogalmazták, a lakosság „ezer lélekkel megszaporodott”. A császári és királyi 14. huszárezred katonái belakták magukat új otthonukba és részt vettek a város társadalmi és kulturális életében. A tisztek testületileg beiratkoztak a városi kaszinó tagjai közé, néha pedig egy-egy párbajjal hívták fel magukra a figyelmet.

A mozgósítási parancsot lelkesedéssel fogadták a huszárezred katonái, akiktől 1914. július 29-én vett búcsút a helyi lakosság. Előbb a Balkánra irányították őket, majd hamar átcsoportosították az orosz frontra, Galíciába. Itt estek át a tűzkeresztségen, amikor győzelmesen szálltak szembe a túlerőben lévő ellenséggel. 1916-ban Erdélybe, a román frontra helyezték át őket. Itt történt meg a gyalogosított seregtestté való átszervezésük is. 1918-ban már az olasz fronton kellett helyt állniuk, majd újra Galíciában, végül pedig ismét Erdélyben. Az ezred Székelyudvarhelyen szállt vonatra és 1918. november 11-én érkeztek vissza Nyíregyházára.

A nagy háború megtizedelte a huszárezred sorait. A bajtársak 1924-ben elhatározták, hogy emlékművet állítanak a harcokban elesett társaik emlékére. A huszárlaktanya főépülete előtt, 1926. október 14-én leplezték le a dunaharaszti kőből készült oszlopot, amelynek a tetején három mázsa súlyú, gömbön ülő, huszárkardot tartó bronz turulmadár volt. Az emlékművet Gerlóczy Gedeon fővárosi építőművész tervei alapján Müller Dezső készítette. A 14-es huszárok címerével ékesített emlékművet Jánky Kocsárd tábornok, a honvédség főparancsnoka leplezte le.

Az emlékmű átalakításával 1951-ben egy olyan 1848/49-es „hősnek” állítottak emléket, aki csak Illés Béla novellájának lapjain élt, sőt 1958-tól Guszev századosról nevezték el az egykori laktanya helyén létesített lakótelepet is. A rendszerváltozást követően az emlékművet elbontották, a lakótelepet pedig Huszárteleppé keresztelték át.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)