A Sóstói Művésztelep bemutatásakor feltűnt Boross Géza ifjú festőtehetség neve is, aki Rudnay Gyula tanítványaként, majd tanársegédeként vett részt a nyári alkotótábor munkálataiban. A rákospalotai születésű fiatalember itt ismerkedett meg Kiss Lajos múzeumigazgató leányával, akit később feleségül vett és Nyíregyházán telepedtek le.

Boross Géza festőművész-rajztanári pályafutását 1933-ban Szeghalmon kezdte, majd 1937-től Nyíregyházán, a Kálvineum Református Tanítóképző Intézet rajztanáraként tevékenykedett. Az oktatói feladatok ellátása mellett sokat festett, képeivel kiállításokon hívta fel magára a figyelmet. 1939-ben a debreceni Déry Múzeum kiállításán aratott sikert. Egy helyi műkritikus így méltatta munkásságát: „Boross Géza művészete ma már kiforrott tehetség állandóan fejlődő művészete. Formaérzéke, hatáskeltése, a színek zuhogó áradata, a fény káprázatos özöne újszerűségénél fogva megkapó, lélekbe lopózó. Valóságos mesekirályfi, aki tárt karokkal zubogtatja a fényt, a színt és mesteri kézzel lopja el az élet egyes jellemző pillanatait.” Képeiből nemcsak magános műgyűjtők, hanem Debrecen városa és a Déry Múzeum is vásárolt. A fővárosi bemutatkozó tárlatáról is elismerő szavakkal fogalmazott Kárpáti Aurél 1944 elején, aki szerint Boross olajfestményei „elsősorban a képi felépítés biztonságával, a formaalakítás természetes egyszerűségével s a sötét ragyogású színek tömör összecsendítésével tanúskodnak festőjük tartalmas tehetségéről”.

Ő készítette Kiss Lajos 1943-ban megjelent A szegény asszony élete című kötetének borítóján szereplő rajzot is. A múzeumigazgató apósáról készített festménye a Jósa András Múzeumban látható.

Boross 1948 nyarán Budapestre költözött, ahol a József Nádor Műegyetem építészeti tanszékének a tanára lett, de vonzódása az alföldi táj iránt mindvégig megmaradt. Nyíregyháza 1971 tavaszán az ő alkotásaiból rendezett tárlattal nyitotta meg a művészeti heteket, amelyen ő már betegsége miatt nem jelenhetett meg. 1971. június 10-én hunyt el. Emlékét azóta is több kiállításon idézték a városban.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)