Amiről az utcák mesélnek... - „A mi ziháló tüdőnk”

Amiről az utcák mesélnek... -  „A mi ziháló tüdőnk”

A Sóstói-erdõt már jelölték az 1784-ben felvett haditérképeken. Az akkor még 600 hektárnyi terület a 19–20. század fordulójára 500 hektárra csökkent, majd a város további terjeszkedése újabb épületeket emelt (például fõiskola, kórház), így ma a területe alig 350 hektár. Õsi, természetes eredetû erdõ, bár keletkezését legenda is õrzi: Károlyi gróf mákkal akarta földjét bevetetni, de azt levelében tévesen makknak olvasták, így született meg a hatalmas tölgyerdõ. Ma az erdõ területének egyharmadát alkotják idõs kocsányos tölgyesek és 20 százalék az õshonoshoz közeli összetételû felújítások aránya. Már találunk itt például erdei és feketefenyõt, juharlevelû platánt, madárcseresznyét, juhart, hársat, kõrist, szilt, csertölgyet, szomorúfüzet és természetesen a „Nyírség aranyát” is, a fehér akácot.

Az erdõnek van egy része, amelyet kevésbé érint a lakossági használat, itt védett növényritkaságok is találhatók: réti kardvirág, ligeti csillagvirág és a fokozottan védett magyar nõszirom. Állatvilágának fontos védett faja a nagy hõscincér, a szarvasbogár, a vörös rókalepke, a mogyorós pele, a nyuszt és vagy tíz denevérfaj, valamint a macskabagoly, a fekete harkály és a fekete gólya.

A vállalkozó szellemûek 2013-tól a Kneipp-sétány 2,5 kilométeres szakaszát is bejárhatják. Közben részleteket olvashatnak Krúdy Gyula A nyíregyházi beduinok címû mûvébõl, amelybõl kiderül, hogy már az õ idejében sokan hódoltak a német természetgyógyász módszerének, akik elõbb mezítláb, majd a ruháiktól megszabadulva „ugráltak, virgonckodtak” az erdõben.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)