Amiről az utcák mesélnek... - A Jósa-kút történetéhez

A Jósa-kút egyike azon alkotásoknak, amelyek Jósa András emlékét őrzik a városban. A polihisztor születésének napjához közeledve, idézzünk néhány érdekességet a kút történetéből.

Már anekdoták övezik a létrejöttét is. Az egyik szerint a „mindenttudó Jósa doktor” „varázsvesszővel” mutatta meg annak helyét, míg egy másik azt véli tudni, hogy „lábdobbantás” előzte meg a kijelölést. Akárhogy is történt, a hely kiválasztása tökéletesen sikerült, mert a fúrást követően olyan víz fakadt, amelynek az egész városban híre ment! Kitűnő vizéért a távollakók is ide zarándokoltak, hogy kantájukat és hordójukat megtöltsék az Irsai gyárból való kútból. Hűsítette a környéken kirándulókat, kik egy erdei sétát követően itt oltották szomjukat, de nemsokára már ezt a vizet fogyasztották a Korona kávéház és étterem vendégei is, használták a gyógyszertárak, sőt az 1890-es évek elején rendeletbe adták, hogy szódavizet kizárólag ennek a kútnak a vizéből szabad készíteni a városban.

Sokan még gyógyvíznek is tartották, de ennek semmi alapja nem volt. 1899-ben hivatalos vizsgálat mutatta ki, hogy a kút vize „átlátszó, szagtalan és üledéket nem ad”, valamint „1 literében 379 mgr. az összes szilárd alkatrész, amelyből klór 27 mgrmmal, szerves anyag pedig 59 mgrmmal szerepel”. A szakvélemény összegzése: „kifogás alá nem esik”.

A város egyik, ha nem a legjobb vizét adó kútját Jósa András jótékony céllal fúratta a környék lakóinak való ellátására, de arra is példát szeretett volna mutatni, hogy csak fúrott kutakból lehet nyerni jóízű és egészséges vizet. Egyébként a kúttal átellenben épült fel a vármegyei főorvos tervei alapján a villája, amelyet õ csak „vityillónak” nevezett. A villa ma már nem áll és a tanárképző főiskola építése idején az eredeti, Irsai gyárból való kút is eltűnt. Emlékét sokáig csak Boros Géza 1930-as években készült festménye őrizte a múzeumban. Egy 1979-ben indult mozgalomnak köszönhetően azonban pótolták és így ma is idézi dr. Jósa András nevét.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)