Nem egyszerű Munkácsi Anita és Nagyidai Gergő élete, ha mindketten premierre készülnek. A férj ma, a Napló megjelenésének napján mutatkozik be a Krúdy Kamara közönségének királygyilkos Macbethként, a felesége pedig a Gyilkosság meghirdetve című krimi potenciális „gyanúsítottja” lesz jövő szombattól a nagyszínpadon. (Megjelent a Nyíregyházi Napló 2018.10.19-i számában).

Őrjítő; kiborítjuk a másikat, rettenetesen hiányzunk egymásnak, sok konfliktust szül ez a szituáció, de hatalmas egymásra találásokat is

– sorolja Anita a szindrómákat.

A szövegtanulásban tudjuk egymást segíteni hétvégeken vagy este, az előadások befejeződése után. Ilyenkor hol nálam, hol nála van a kézirat. Elzárkózunk attól, hogy egymást instruáljuk, de a véleményünket nagyon kritikusan elmondjuk. Mindketten a legfontosabbnak a „befektetett” munkát tartjuk. Nem másokban keressük a hibát, hanem magunkban annak forrását, hogyan tudunk jobbak lenni. Eltérő természetűek vagyunk. Ahogyan „égünk”, az is teljesen más hőfokon működik, de a kettő egy jó „elegyet” alkot. Ez ugyanígy érvényes a mindennapjainkra is.

Talán a legszebb feladat

Anita úgy érzi, a Móricz Zsigmond Színházban az itt töltött idő óta talán legszebb, legkomolyabb feladatát kapta most. Nagyon szereti ezt a munkát, s kíváncsi rá, hová jut el a szereppel. Minden segítséget megkap ahhoz, hogy a legjobbat hozza ki magából. Eddig nagyon sok mesében játszott, de most egy nő lesz, akinek teljes élete van, kapcsolatban áll a környezetében lévőkkel, s azok is valamilyen módon viszonyulnak hozzá... Filipát játssza, de mivel ez egy bűnügyi történet, nem szeretne többet elárulni róla. Tanulságul szolgálhat a nézőknek Agatha Christie műve: nem tudhatjuk senkiről, valójában kicsoda. Így van ez egy kisvárosban is, hát még napjainkban, amikor pillanatok alatt kötnek ismeretséget emberek, akár interneten keresztül is!

Zsótérral dolgozni adomány

Zsótér Sándor rendezi az előadást. Nála felvételizett annak idején a Színművészetire, s abban a 25 percben, amit vele tölthetett, csodálattal figyelte. Az élete nagy adományának tekinti, hogy most együtt dolgozhatnak. Ez a pár hét talán az elkövetkező évtizedeinek munkáját is meghatározza.

„Kedvére gyilkolhatott”

Királyt még csak mesében játszottam, „gyilkos” azonban több darabban is voltam, például A Mester és Margaritában Behemót, a macska. Ebben „gyilkolhattam kedvemre”

– vette át a szót Gergő.

Nem igazán az a lényeges, hogy király valaki vagy gyilkos, hanem em¬ber, akivel különböző dolgok történnek; győztes lesz, áldozat vagy mindkettő egyszerre... Nagyon megtisztelő, hogy megkaptam Macbeth szerepét; boldoggá tett. Akkor kezdtem el félni, amikor elolvastam a szövegkönyvet. Mi egy frissebb fordítást használunk. Nagyon „kemény” Shakespeare-nek ez a műve, megviselnek lelkileg azok a gondolatok, amelyeket tartalmaz. Korábban az angol Globe Színház előadását láttam egy televíziós közvetítés révén. Horváth Illés rendező mentesíteni akarta mindentől, ami a hatalmat, az anyagi javakat képviseli. Macbeth gyilkosságot követ el, ami után fokozatosan felemészti a lelkiismeret-furdalás. Magam is hajlamos vagyok az önmarcangolásra, ha hibát követek el.

A fiataloknak is befogadható

A mai fiatalok sok horrort néznek, úgyhogy a történet befogadása nem jelent majd gondot számukra. Olyan vizuális eszközöket alkalmaz Illés a rendezése során, ami közel viszi a nézőket az előadáshoz. Azért ajánlanám a megtekintését, nehogy bárki elégedetlenkedve sorsával, megkívánja más vagyonát, hatalmát, s bűnbe essen, mert mindenkinek el kell számolnia a lelkiismeretével életében vagy a halála után.

(Szerző: Sz. Kántor Éva)