Rékának az elszigetelt oázis mellett, Nyíregyháza az otthona. (Megjelent a Nyíregyházi Napló augusztus 31-ei számában.)

Hatalmas hullámok, szörfösök, kellemes trópusi pára, édeskés guáva- és virágillat, fehér homokos strandok, kanyonok és lenyűgöző víz alatti élővilág. Ez Hawaii, és persze ennél sokkal több. A Csendes-óceánban ringatózó paradicsom annyira messze van, hogy Európából jövet szinte mindegy, milyen irányból érkezünk oda, legalább 24 órányi utazással kell számolni. Ezt a több mint 12 000 kilométert teszi meg évente legalább egyszer a nyíregyházi Bordás-Simon Réka is, aki vallja, neki még mindig két otthona van: Laie (Hawaii) és Nyíregyháza.

A Csendes-óceán gyöngyszeme, a Hawaii szigetvilág sokak számára a földi paradicsom szinonimája. Itt nincs óriási stressz, az emberek a természettel összhangban, nyugalomban élnek, pozitívak és lazák. Sokak szerint itt lehet találkozni az Egyesült Államok legboldogabb polgáraival, hiszen Hawaii egy elszigetelt oázis. Minimum húsz órát kell repülnünk odáig, és végtelennek tűnő alkalommal átszállni, de megéri. Ugyanis, ha valaki meglátja Hawaiit, onnantól kezdve már semmi más nem fogja lenyűgözni – így van ezzel a nyíregyházi Bordás-Simon Réka is, aki férjével 2014 óta éli mindennapjait Hawaii mesés óceánpartján. Kezdetben csak szorgos egyetemistaként, mára pedig már két gyermekük – Édua és Levedi – szüleiként is.

Fel akarták fedezni a világot

Réka Nyíregyházán, férje, István pedig Sopronban nőtt fel. Megismerkedésük óta több országban is éltek már, végül azonban Hawaiin kötöttek ki, O’ahu szigetén, Laie településen, ahol a Brigham Young egyetemre járnak, mellette dolgoznak, és két kisgyermeküket nevelik, akik már a szigeten születtek. Hogyan, miként jutottak el a mesés paradicsomba és milyen az élet Hawaiin, arról második otthonában, ezúttal Nyíregyházán beszélgettünk...

– Szeptemberben lesz már hat éve, hogy összeházasodtunk a férjemmel. Mindketten szerettünk utazgatni, megismerni más kultúrákat, és mindig is az volt a vágyunk, hogy felfedezzük a világot. Ennek először úgy indultunk neki, hogy elkezdtünk Ausztriában dolgozni, de nem találtuk ott a helyünket. Eljött egy pont az életünkben, amikor úgy döntöttünk, hogy Angliába költözünk. Közben persze tudtuk azt is, hogy szeretnénk tovább tanulni, egyetemre járni. Aztán 2013 egyik hideg, téli vasárnapján az egyik gyülekezetben találkoztunk egy hawaii családdal, akik ugyan éppen akkor Londonban éltek – a férj ugyanis mesterképzésben vett részt –, de folyamatosan utazgattak a három gyerekükkel. Jártak Izraelben, Ázsiában, és eljöttek Magyarországra is. Mivel a gyülekezetben senki nem tudott angolul, ezért mi fordítgattunk nekik, hamar össze is barátkoztunk. Kérdezgettek a terveinkről és szóba is került az egyetem. Elmondták, hogy a hawaii egyetem az egyik legmultikulturálisabb egyetem az egész Egyesült Államokban, 70 különböző országból és kultúrájából vannak ott diákok. Áradoztak róla, hogy mennyire fantasztikus hely, mi pedig köztudott, hogy nyitottak voltunk és vagyunk az új lehetőségekre. Az első gondolat az volt, hogy messze lennénk a családtól, de belegondoltam, hogy ha 50 éves koromban levetítenek majd a születésnapomon egy kisfilmet az életemről, mit szeretnék majd benne látni. Tudtam, hogy 3-4 év Hawaiin, abban a messzeségben, kis idő, mégis óriási élményt nyújtana, ezért belevágtunk.

Virágillat és trópusi pára

Réka bár korábban is sokat utazgatott, de csak Európában. A tengerentúlon előtte soha nem járt.
– Soha sem felejtem el az első utunkat Hawaiira, ami már akkor is kalandosra sikeredett. Van egy ismerősünk, aki akkor egy légitársaságnál dolgozott és segített nekünk akciós jegyhez hozzájutni. Csak annyi volt a feltétel, hogy üzleti ruhát kellett viselnünk. A férjem felvett egy öltönyt, én pedig kosztümben utaztam. A repülőn hawaii zene szólt, amikor pedig leszálltunk a repülőről, megcsapott az a nagyon párás levegő és a kellemes virágillat. Közben persze egy helyi zenekar ukulelén játszott. Azóta ott tanulunk, a tanulmányi eredményünk után pedig ösztöndíjat kapunk, ami óriási segítség. Szinte kitűnőek vagyunk, mellette dolgozunk és neveljük a kint született gyerekeinket.

Egész évben nyár van

Hawaiin egész évben nyár van, bármikor lehet fürödni az óceánban. Réka azt mondja, a hőmérséklet 25-26 fok között mozog, ezért az apartmanjukban nincs se légkondicionáló, se fűtés. Ha pedig az ablakot kinyitják, a lakásukat átjárja az óceán felől érkező kellemes szellő.

– Hawaiin minden nagyon szuper. Az emberek nagyon kedvesek, figyelnek egymásra. Vezetésnél is előzékenyek, nem is illik dudálni. Nagyon jó közösség van itt, az emberek tisztelik egymást és bíznak a másikban.

Mezítláb és fürdőruhában a boltba is

– A hawaiiak lazasága az öltözködésükben is megmutatkozik. Nem figyelnek arra, hogy mit visel a másik. Sokan csak feljönnek a strandról és mezítláb bemennek a boltba, egy fürdőruhában. Ez itt teljesen normális. Így járunk az utcán is.

– Minden nagyon szuper Hawaiin, de amit nehéz megszokni, az az étel. Nagyon mű, tele van adalékanyagokkal és színezékekkel. Gyorséttermek vannak egymás hegyén-hátán és mindenhol cukros üdítőket lehet kapni. Itt még a kenyér is édes, amit nagyon nem szeretek, ezért sütni szoktunk. Európában ezerszer jobb az étel, milyen jó, hogy otthon 1000 forintért bárhol meg lehet enni akár egy menüt is.

Kizárólag magyarul beszélnek

– Tiszteljük az itteni ünnepeket, de mi nem tartjuk magunkat amerikaiaknak – folytatja Réka. – A gyerekeink persze, mivel ott születtek, születési jogon azok, de nem vagyunk az amerikai kultúra részei. Egymás között is kizárólag magyarul beszélünk. Múltkor egyébként Honoluluban volt egy Kaláka-koncert, el is mentünk rá. Kis magyar közösség él Hawaiin, de összetartóak vagyunk.

„Imádom Nyíregyházát”

Hawaii 12 órás időeltolódásával pontosan a világ másik végén fekszik. Rékáék ketten érkeztek O’ahu szigetére, de már négyesben osztoznak a sziget szépségein. Még diákvízummal másfél évet biztosan ott maradnak, aztán pedig az élet eldönti, hogy merre telepednek le a világ valamely pontján.
– Én imádom Nyíregyházát, gyerekkorom óta itt élek, ide jártam gimnáziumba is. Mindig azt mondom, hogy nekem két otthonom van. Az egyik Nyíregyháza, a másik Laie. Ha hazaköltözünk egyszer Magyarországra, itt szeretnék élni. Szépen fejlődik a város, jó érzés mindig hazajönni, hiszen folyton belebotlok ismerősökbe. Persze, Laie is közel áll a szívemhez, mert ott kezdődött a családi életünk és tele van élményekkel. Ha meg lehetne oldani, itt is és ott is tudnék élni egy kicsit...

(Aki szeretné követni a Bordás család kinti életét, az az „ohanabordi” Instagram- vagy Facebook-oldal alatt megteheti.)

Bruszel Dóra