Akik látták, superlativusokban beszéltek az elõadásról, amelyet december 29-én 18 és 21 órától ismét megtekinthetnek az érdeklõdõk a Gólem Színház jóvoltából a Krúdy Kamarában.

Laurence Olivier játszotta

– Székhelyi Józseffel egy idõben kezdtük a pályánkat – nyilatkozta lapunknak Trokán Péter. – Kecskeméten hajdan õ játszotta Hamletet, én pedig Horatiót. Egy-két alkalommal még szerepeltünk egy elõadásban, de aztán hosszú ideig nem. Most ismét összehozott bennünket a sors, aminek nagyon örültem. Könnyen megtaláltuk a közös hangot. Ilyen kellemes, feszültségmentes próbaidõszakban rég nem volt részem. Olyan remekül vettük fel a „fonalat”, hogy a rendezõ, Borgula András alig szólt bele a játékunkba. A premieren a szerzõ, Lionel Goldstein is jelen volt, s elmondta, hogy találkozott rég valakivel, akivel megtörtént ez az eset. Elbeszélésének nyomán írta a mûvet, amibõl a BBC egy televíziós játékot készített. Halpernt Laurence Olivier alakította.

Testi és lelki szerelem

Amint a Jászai Mari-díjas mûvész elmondta, a próbák során a látszólag nem túl bonyolult opus egyre több rétegére derült fény. Meghal egy hölgy, akinek temetése után a sírnál egyedül marad a férje. Megjelenik egy hasonló korú férfi is, Johnson, akirõl kiderül, a feleség elsõ szerelme volt. Amikor a nõ férjhez ment, attól kezdve õk barátokként találkoztak évente három alkalommal, amirõl a férj nem tudott. Joggal vetõdött fel benne a kérdés: talán ez a férfi fontosabb volt a neje számára, mint õ; szerelem, szeretet és barátság együtt mûködhet-e? Lehetséges-e, hogy egy anyának, nagymamának van egy életre szóló barátja, aki ráadásul a szerelme is volt régen? Egy nõt szerettek kétféleképpen. „Mi a szex? Húsz perc kéj... De a titkolózás, az napi 24 órás tevékenység.” Az elsõ szerelmek szép emlékek maradnak, de elmúlnak. Létezhetnek ezek tovább barátságként, egyáltalán lehet-e ilyen férfi és nõ között? Ezeket nem mondja ki senki a darabban, de mégis óhatatlanul felvetõdnek.

Az élet csodálatos lehet!

– Ha két ember szerelmes lesz, összeházasodnak, élnek ötven évet házasságban, már nem mondható, hogy ugyanolyan szerelmesek, mint az elsõ három évben voltak – osztotta meg velünk a véleményét Trokán Péter.

– A szerelem átalakul szeretetté, amit egy család támaszt alá. Ezt hívják úgy, hogy élet, aminek nagy ajándéka, hogy tudunk szeretni. Ha erre képesek vagyunk, akkor a lét csodálatos lehet! Szerelmesek lehetünk, szeretjük a másikat, a világot, akkor már nagyon nagy baj nem érhet! Az általam alakított Johnson úgy szeret egy nõt, hogy teljesen „felolvad” ebben az érzelemben. A lány szülei nem engedték, hogy összeházasodjanak, s õk meghajoltak az akaratuk elõtt, amit nem bocsátanak meg soha maguknak. Johnson feláldoz egy sor dolgot kedveséért, házasságot sem szerelembõl köt ezután, mert arra más iránt már képtelen. Az évek során a szerelem átalakul szeretetté, amit csöppet sem kell lebecsülni, hiszen azért meg kell dolgozni egy életen keresztül. Közhelynek tûnik, de öreg koromra rá kell jönnöm az igazságára.

A régóta Nyíregyházán színházba járók még emlékezhetnek, hogy a mûvész az 1970-es években milyen felejthetetlen alakítást nyújtott itt is az Orpheus alászáll címû Tennessee Williams-darabban. A legendás dalnok zenéjével lecsillapította a vadállatokat, megállította a folyókat. Ha ezekre Trokán Péter nem is képes, de maradandó színházi élményt nyújtani egy remek elõadásban igen.

(Szerzõ: Sz. Kántor Éva)